Tárnoki „tömeg” a Budapest Maratonon

    49

    Tárnokról majd’ harmincan futottunk: volt közöttünk olyan, aki idén teljesítette először a maratoni távot, és voltak természetesen már rutinosnak számító futók is. De senki ne gondolja, hogy ezen a napon csak a maratoné a főszerep: 3 váltót indítottunk, gyerekek-szülők pedig a Városligetben teljesíthettek rövidebb távot…így a 3 km-től a 42 km-ig mindenki talált magának megfelelő futószámot. Borzasztó nagy öröm számomra és siker, hogy ennyi „újoncot”, mint idén, még soha nem avattunk. És ami a legjobb dolog ebben, hogy aki egyszer megérzi ezeknek a futórendezvényeknek a hangulatát, az utána már azon kapja magát, hogy az interneten böngészve keresi a következő lehetőséget! Ez fantasztikus! De a futás és sportteljesítmény mellett essen szó az összefogásról is!

    ##IMG16532##Aki valaha már futott a fővárosban ilyen jellegű sporteseményen az tudhatja, hogy ilyenkor nemcsak a futók, hanem a drukkolók-szurkolók is ellepik a várost, az útvonalat. Illetve már régóta bevett szokás, hogy a maratoni táv útvonalán különféle zenekarok, együttesek, dj-k zenélnek, ezzel is bíztatva, segítve a futókat. Mert bizony a 42 kilométer az igen hosszú ám! 4-5 óra futás, és bizony a legrutinosabbaknak is eljöhet egy-egy holtpont, egy-egy unalmas szakasz! Na, hát rajtunk tárnokiakon ez sem múlt, ugyanis Riha Emilnek, a Tárnoki Ütősegyüttes vezetőjének csupán egyszer kellett feltenni a kérdést, hogy lenne-e kedvük kijönni és az útvonalon dobszóval bátorítani a futókat! A csapat máris gőzerővel dolgozni kezdett, hogyan-milyen zeneszóval tudnak a legösztönzőbbek lenni. Felvettem a kapcsolatot a Budapest Sportirodával, beszerveztem őket, és máris a verseny „hivatalos” zenészei lettek! Elkészültek a molinók, így több mint a 16 ezer!!!! futó látta, hogy igen, Tárnokról is érkezett egy dobos csapat, amely ott van, és szurkol! Futóberkekben rólam már mindenki tudja, hogy büszke tárnoki vagyok! Ezt nem győzöm hangsúlyozni minden sportrendezvényen, így nem csoda, hogy a verseny végén többen jöttek oda hozzám, kerestek meg, csodálva-csodálkozva azon, hogy már nemcsak remek futógárdánk van, hanem fantasztikus dobos csapatunk is! Az összefogás másik, példaértékű része az volt, idén először nem csupán magunkért futottunk, hanem futásunk egyben jótékonysági célt is szolgált: a Csemete Alapítvány színeiben indultunk és mindenki a maga által lefutotott kilométereivel hozzárjárult az alapítvány támogatásához.

    Én ilyen jó „csapatmunkát” már rég tapasztaltam!

    Büszke vagyok arra, hogy tárnoki lehetek, és köszönöm mindenkinek, aki részese volt ennek!

    Aki pedig most lemaradt, ne csüggedjen! Futni sohasem késő elkezdeni… bármikor-bárkinek. Várunk mindenkit sok szeretettel!

    Klemné Zabó Ágnes