Az első gyertya

    263

    Ahogy az már évek óta megszokott, adventkor minden hétfő este összegyűlnek mindazok, akiknek kedvük van, és együtt töltenek néhány csendes órát így advent idején. Ezeken a találkozásokon a résztvevők mindig hoznak valamit. Ki pogácsát, ki édes sütit, ki egy szép éneket, verset, szívmelengető történetet. És valahogy ezekből minden alkalommal kialakul a „nap csodája” minden ajándék, amellyel a résztvevők a többieknek kedveskednek, összeáll egy közös gondolattá.

    Idén az első adventi összejövetel, s így ennek a társaságnak a várakozás első hete is az örömről a mosolyról szól. Szolnoki Gábor polgármester a beszélgetés során arról beszélt, milyen furcsa, hogy az adventi énekeket mindig valamiféle pátosszal és komolysággal énekeljük annak ellenére, hogy mind örömteliek, hisz arról a várakozásról szólnak, hogy hamarosan megszületik a megváltó. Ezért a csoport tudatosan mosolyogva énekelt ezen az estén. Ezzel a gondolattal csengett össze egy nagyon kedves történet, amelyből kiderült, hogy „Istennek csodálatos a mosolya”

    A történet a következő:

    Találkoztam Istennel…

    Volt egyszer egy kisfiú, aki feltétlenül találkozni akart az Istennel. Tisztában volt azzal, hogy az Istenhez vezető út nagyon hosszú, ezért az összes fellelhető dobozos kólát és csokoládét bepakolta hátizsákjába, elindult. Addig futott, amíg egy parkhoz nem ért, ahol megpillantott egy öreg nénit.

    A néni egy padon ült, és a galambokat nézte, akik táplálék után kutattak a földön. A kisfiú leült a néni mellé a padra. Kinyitotta a hátizsákját, és már éppen ki akart venni egy dobozos kólát, amikor arra gondolt, hogy a néni biztosan nagyon éhes lehet. Ekkor fogott egy csokoládét, és odaadta a néninek. A néni hálásan elfogadta az édességet, és a fiúra mosolygott – csodálatos volt a mosolya.

    A kisfiú még egyszer látni akarta a mosolyt, ezért kólával is megkínálta a nénit ,aki újra rámosolygott, talán még sugárzóbban, mint előtte. A kisfiú majdnem kiugrott a bőréből. Egész délután a parkban maradtak, de egy szót sem szóltak egymáshoz.

    Amikor besötétedett, a kisfiú elálmosodott, és úgy döntött, hazamegy. Már ment néhány lépést, amikor megállt, és visszafordult. Visszasétált a nénihez, és átölelte. A néni legszebb mosolyával ajándékozta meg.

    Amikor a fiú hazatért, édesanyja különös mosolyt látott az arcán és megkérdezte:

    „Mi jó történt ma veled, hogy ilyen boldog vagy?”

    A kisfiú így válaszolt:

    „Istennel ebédeltem, akinek csodálatos a mosolya.”

    Amikor az idős néni hazaért, fia már az ajtóban várt rá. Megkérdezte, miért mosolyog, a néni így válaszolt:

    „Istennel ebédeltem, aki sokkal fiatalabb, mint amilyennek gondoltam.”

    tarnokhir.hu