Farsang a Mesevár Óvodában

72

Jellemzője ennek az ünnepi időszaknak, hogy a hétköznapi élettől eltérő dolgok történhetnek, felbomolhat a szokásos rend. Ahogy ilyenkor mondani szokták: „ A feje tetejére áll a világ.”

Úgy döntöttünk, hogy a farsangi héten, mi ezt betartjuk. Minden nap készültünk a gyerekeknek farsangi tevékenységgel, meglepetéssel, játékkal, mesével.

Beszélgettünk a közelgő ünnepről, hagyományokról, megismertettük velük az ehhez tartozó szokásokat.

A csoportokban a gyerekek készítették a farsangi díszeket, álarcokat, szemüvegeket, maszkokat. A folyosó hópihéi mellé felkerültek a színes vidám díszek.

A hétnek két csúcspontja is volt, hiszen csütörtökön PIZSAMA NAPOT tartottunk. Ezen a napon minden gyermek és felnőtt is pizsamába bújt, és abban töltötte a napját. Tánc, mozgásos játékok, boldogságórán megsütött süteménykészítés is volt ezen a napon. A mulatozás előhírnöke volt a következő napi farsangi bálnak.

Eljött a várva várt FARSANG NAPJA. A szülők már reggel a kis királylányokkal, indiánokkal, cicákkal, serifekkel, szuperhősökkel érkeztek az oviba. Az óvónők színes meseelőadása nyitotta meg az ünnepséget. Ezután kezdetét vette a tánc, a mulattság. A vigasság szünetében süteményt ettek és üdítőt ittak a jelmezbe bújt gyerekek. Az egész óvodában átjárhatóság jellemezte az intézményt. Egyik teremben ment az ovi diszkó, másikban kreatív dolgok készültek, és játszószoba is volt, a megpihenni vágyóknak. A bál egészen ebédig tartott, amikor a gyerekek fáradtan bújtak ki jelmezükből és változtak újra óvodásokká.

A következő, lezáró projektünk február utolsó munkanapja Télbúcsúztatás, és kisze báb égetés hete. Ez a régi, kedvelt téltemető népszokás a kiszebáb égetés. A kisze többnyire menyecskének öltöztetett szalmabáb, melyet kici, kiszőce, kicevice, banya néven is emlegettek. A bábu a különböző magyarázatok szerint a tél, a hideg, a betegség megszemélyesítője lehetett. Elégetésével e kellemetlen dolgokat igyekeztek távolra űzni maguktól az emberek. A gyermekek is lerajzolták, mitől félnek, mit nem szerettek, és betűzzük majd a Banya mellé, hogy a tűz feleméssze, és megszabaduljunk ezektől. Reméljük, hogy a tavasztündér látja, hogy a sok csillogó szemű kincseink, mennyi mindent tesznek, hogy előcsalogassák őt, és végre eljön a Tavasz.

„Kisze, kisze, szalmabáb,
égj el minél hamarább,
füsttel írd a kéklő égre:
Jöjj el, tavasz, jöjj már végre!”

Becsei-Kövecses Krisztina

Fejlesztő  óvodapedagógus