Helytörténeti-néprajzi kiállítás a Művelődési Házban

    137

    2012. szeptember 15-én nyílt meg a művelődési házban a lassan hagyományosnak mondható helytörténeti-néprajzi kiállítás, amelyet idén Tárnok Nagyközség Önkormányzata, Tárnok Nagyközség Szlovák Nemzetiségi Önkormányzata, valamint a Tárnoki Művelődési Ház és Könyvtár rendezett közösen.

    Két évvel ezelőtt a Kossuth utcai egykori óvoda egyik termében ‘Töredékek településünk múltjából’ – címmel nyílt kiállítás a Hajtóka Egyesület rendezésében, amelyen régi bútorokat és viseletet láthattak a látogatók.

    Tavaly, szintén a szüreti hét nyitórendezvényeként ‘Mit, mivel, mikor? Az alkalomhoz illően’ – címmel került megrendezésre a művelődési házban az a néprajzi kiállítás, amelyen a tárnoki női szlovák viselet került bemutatásra az egyes alkalmak szerint.

    A korábbi kiállítások sikerét jelzi, hogy az idei kiállítás már a művelődési ház két termében kapott helyet.

    A Rösler Endre teremben a látogatók egy fotó- és dokumentumkiállítást láthattak (Emléket őrző, azokat életre hívó tárgyak. Fénykép- és dokumentumkiállítás).

    A fényképek a néprajzi kutatások fontos forráscsoportját adják. Egyrészt illusztrációként szolgálnak, másrészt olyan adatokat, információkat hordoznak, amelyekre a ma élők emlékezetével már nem kaphatunk választ.

    Az elmúlt két év során is több fénykép került kiállításra, ahol ezek ezt az illusztrációs szerepet töltötték be. Ezek a fényképek emellett azonban őseink gyermekkorának, mindennapi életének szinte egyetlen emlékei. Emlékeket hordozó tárgyak, de egyben emléket ébresztőek is.

    Ezt jól láthattuk az előző két évben is, hisz nagyon sokakban törtek elő az emlékek a régi fotókat látva.

    Ez indított minket arra, hogy idén egy olyan fényképkiállítás legyen, ahol a fotóknak ez az emléket hordozó, emléket ébresztő funkciója játssza a főszerepet. A képek most tehát nem egy adott téma szemléltetésére szolgáltak, hanem a rajtuk látható emberek játszották a főszerepet. Azok az ősök, azok az egykori tárnoki lakosok előtt kívántunk tisztelegni, emlékezni, akik megalapították községünk jelenét.

    A kiállításnak ezt a személyes jellegét próbáltuk azáltal is növelni, hogy egyes személyekhez, egyesületekhez kötődő dokumentumok is bemutatásra kerültek.

    Ennek megvalósításához nagy segítségünkre volt Tárnok Nagyközség Szlovák Nemzetiségi Önkormányzata, akik egy értékes vitrinnel járultak hozzá a kiállításhoz, amelyben ezek az iratok, tárgyak méltó körülmények közt kaptak helyet.

    ##IMG16502##A Varga Vilma teremben az egykori gazdálkodás bemutatását tűztük ki célul (‘A tárnoki határnak dús, termékeny földje van…’ A szőlőfeldolgozás és a gabonatermesztés eszközei).

    A hely szűkössége miatt válogatni kellett a tárgyak és a témák között. Végül a szőlőfeldolgozás, valamint az aratás és cséplés munkafolyamatainak, eszközkészletének a bemutatására került sor.

    Ez a kiállítás jól tükrözte az emberek összefogását, azt, hogy egy ilyen kiállítást sok család szükségesnek, fontosnak tart.

    A kiállításon látható tárgyak összegyűjtése nem egész egy hét alatt történt meg, és ennyi idő állt rendelkezésünkre ahhoz is, hogy a képeken látható személyek beazonosítása minél alaposabban megtörténjen.

    Ez az emberek összefogása nélkül nem sikerülhetett volna, akiknek ezúton is szeretnénk köszönetet mondani!

    A kiállításra kerülő tárgyak nagy száma egyben azt is mutatja, hogy annak ellenére, hogy ezek évtizedek óta használaton kívül állnak, még most is viszonylag nagy számban találhatóak meg, sok család számára jelent értéket, emléket.

    Csak remélhetjük, hogy ez az összefogás, ez a lelkesedés a jövőben is megmarad. És reméljük azt is, hogy az intézmények, egyesületek, valamint a helyi lakosság összefogásának köszönhetően ezek a tárgyak a jövőben nem csak évente, néhány hétig tematikus jelleggel lesznek láthatóak, hanem állandó jelleggel, egy a népi építészetünket is őrző múlt század eleji házban kerülnek bemutatásra méltó körülmények között.

    Ahogy Babits Mihály mondta: Múlt nélkül nincs jövő / S minél gazdagabb a múltad, / Annál több fonálon / Kapaszkodhatsz a jövőbe!

    Ezek a szavak a korábbi századokban is aktuálisak voltak, a modernizálódó, felgyorsuló világban azonban még jobban figyelembe kell vennünk. És ehhez a múlthoz nemcsak történelmünk tartozik hozzá, hanem népi kultúránk is. Azok a hagyományok, amelyeknek köszönhetően elmondhatjuk azt, hogy tárnokiak vagyunk.

    Bő száz évvel ezelőtt, a néprajztudomány kialakulásakor azt mondták, hogy a 24. órában vagyunk. Most van az utolsó pillanat, hogy gyűjtsünk.

    Azóta eltelt egy évszázad, és a néprajztudomány létezik, a néprajzkutatók gyűjtenek, publikálnak.

    Bizonyos szempontból azonban valóban elérkezett a 24. óra.

    Most él az utolsó generáció, akik mesélhetnek a hagyományos paraszti életmódról, az 1950-es éveket megelőző világról.

    Most van esélyünk még arra, hogy a paraszti világ tárgyait összegyűjtsük.

    S most még van lehetőség arra, hogy mindezek a tárgyak egy olyan házban kerüljenek bemutatásra, amely hűen tükrözi az egykori építészetet, amely szintén ennek a hagyománynak, kultúrának a tárgyi emléke.

    Mindez azonban csak egy község összefogása által sikerülhet!

    ##IMG16503##Muskovics Andrea

    Szolnoki Gábor polgármester:

    ‘ Egy település életében nagyon fontos dolog a hagyományok ápolása, a történelem, a településtörténet bemutatása, az emlékek ébren tartása.

    Tárnok szempontjából az utóbbi években e tárgyban elkezdett munka, a kiállítások, cikkek sorozata hiánypótló. Ráadásul különleges is, hiszen a munka fő motorja egy tárnoki fiatal. Olyan ember, akinek szakértelme és lelkesedése egyre több értéket teremt Tárnok számára. Természetesen támogatja ebben családja, barátai és közösségünk minden tagja, akit érdekel Tárnok története, de tudjuk azt is, hiába a sok segítő szándék, ha nincs aki összefogja azokat, sokszor hiábavaló minden jó szándék.

    Muskovics Andrea Anna 2010 januárjában végzett az ELTE néprajz-történelem szakán. Ugyanitt kezdte meg doktori tanulmányait 2010 szeptemberében.

    Néprajzos szakdolgozatát az esztergomi szőlőhegy építészeti emlékeiből írta, ami 2011 nyarán az esztergomi bornapokra könyv formájában is megjelent. Doktori disszertációjában a Buda környéki települések szőlőfeldolgozó és bortároló épületeit dolgozza fel folyamatosan.

    Szülőfaluja néprajzának és helytörténetének kutatását egyetemi tanulmányai megkezdésétől fontosnak tartja. Első gyűjtéseit 2005-ben végezte népszokás témakörben, feldolgozva adatközlők segítségével a húsvéti ünnepkor szokásait.

    2009 novemberében elkészített történelem szakos szakdolgozatában a XIX. századi tárnoki keresztnévadás gyakorlatával foglalkozott.

    Intenzívebb néprajzi gyűjtéseit 2010-ben kezdte meg Tárnokon. A szóbeli gyűjtések mellett szükségesnek tartja tárgyi kultúránk, örökségünk felkutatását, megőrzését, ezen belül az országban szinte egyedülálló viseletünk megőrzését. E célból elkészítette a Művelődési Ház tulajdonában lévő gyűjtemény katalógusát. Ezt folyamatosan bővíti, célja, hogy a település teljes, még meglévő népviselet állománya ebbe bekerüljön. Ehhez természetesen arra van szükség, hogy aki szeretné értékeit szerepeltetni ebben a katalógusban, jelezné szándékát felé.

    Fontos feladatának tartja emellett a tárnoki Öregtemető megőrzését és dokumentálást is.

    Távolabbi célja községünk történetének és néprajzának szakmai szintű feldolgozása.’