Nagypéntek

    332

    Nagypénteken a nagycsütörtökön elhallgatott harangok helyett a kerepelés volt és Tárnokon a helyi fiataloknak köszönhetően ma is szokásban van. Kereplőkre a faluban pénteken reggel hatkor, délben és délután háromkor, szombaton pedig reggel hatkor, délben és fél négykor számíthatunk.

    Nagypénteken az egyházban nincs mise, mert ezen a napon maga Jézus, az örök főpap mutatja be az áldozatot. Téves és kerülendő kifejezés a csonka mise. Nagypénteken igeliturgia van, áldoztatással. A pap a szertartást piros öltözékben végzi – a piros a vértanúság liturgikus színe. A papság és a segítők teljes csendben vonulnak be a templomba, s az üres oltárszekrény (tabernákulum) előtt arcra borulnak. Ezt követi az igeliturgia: az olvasmány Isten szenvedő szolgájáról szól, majd a szentlecke után János evangéliumából olvassák fel Jézus szenvedéstörténetét, a passiót. Ezután következnek ünnepélyes formában az egyetemes könyörgések. Majd körmenetben behozzák a keresztet, amely előtt tisztelegve minden hívő kifejezheti háláját és imádatát a megfeszített Krisztus iránt. Az igeliturgiát áldoztatás követi, a nagycsütörtöki misén konszekrált kenyérrel. A szertartást egyszerű könyörgés zárja, nincs áldás, nincs elbocsátás.

    Közismert, hogy a katolikusok számára nagypéntek szigorú böjti nap. A hústilalmat ezen a napon általában világszerte szinte mindenhol megtartják – a nem katolikus emberek is. Az ilyenkor szokásos étrend a rántott leves, a tészta, az ecetes-hagymás hal, vagy éppen a tojásos, tejes ételek. Tipikus böjti ebéd a bableves és mákos tészta is. Általános hiedelem szerint nagypénteken nem sütnek kenyeret, mert az ilyen kenyér kővé válna. Nagypénteken nem raktak tüzet sem, kenyeret már csak ezért sem süthettek. A pénteki nap általában sem tartozik a szerencsés napok közé, nagypéntek különösen nem, hiszen a keresztény egyház szerint ez Jézus megfeszítésének emléknapja.

    Időjárással kapcsolatos jóslások is fűződnek ehhez a naphoz. Eső esetén jó tavaszt jósolnak, ám ha nagypénteken szép az idő, akkor üszkös, rossz termés lesz. A víz, amely megtisztít, különös jelentőséggel bír ezen a napon. Úgy tartják, aki nagypénteken napfelkelte előtt megfürdik, azon nem fog a betegség. Ezt a mosdást nemcsak betegség ellen tartották jónak, hanem szépségvarázslónak, sőt a szeplő ellenszerének. A csépai hiedelem szerint szótalan víznek kellett lennie, vagyis menet közben, sem jövet, sem közben nem volt szabad megszólalni. A nagypénteki jószágfürösztés is sokfelé volt ismert, hasonlóan egészségvarázsló célzattal.

    Tárnokhír Online összeállítás