Költőkkel, versekkel együtt

    25

    Versek, versrészletek, megzenésített versek hangzottak el az irodalmi kávéházzá alakított tükrös teremben, ahová annyian jöttek, hogy folyamatosan újabb és újabb székeket kellett behozni. A megjelentek – akik persze valamennyien versolvasók – azt próbálták megfejteni, vajon miért nincs életünkben jelen a vers úgy, mint volt akár 30-40 évvel ezelőtt. Számos válasz született, hisz számos oka van, ám abban mindenki egyetértett, hogy versek nélkül szegényebb világot élhetünk csak.

    Szolnoki Gábor polgármester arról beszélt, hogy ő igen rossz gyerek volt, de a tanára mégis felfedezte benne a jóságot, amit úgy hozott elő, hogy ünnepségeken verseket kellett mondania. Így került szoros barátságba a költészettel. Erre a délutánra pedig Arany János: Fiamnak című költeményét hozta el.

    Tárnok nagyon gazdag település – legalábbis ami a költőket illeti. A költészet napi est vendége volt két költőnk, Magyar András és Kádár Valéria. Az est háziasszonya, Dobos Erika, a Tárnoki Lokálpatrióták elnöke először bemutatta költőinket, majd a műhelytitkokról faggatta őket, amelyek illusztrálására természetesen Kádár Valéria és Magyar András is felolvasta egy-két költeményét.

    A versek és a hétköznapok kapcsolatát, illetve a költészet lényegét kutató beszélgetést pedig versek szakították meg: hallhattuk Petőfi Sándor: Pacsirtaszót hallok megint című művét, aztán verset Szécsi Margittól, több költeményt Weöres Sándortól. Az előadók között ott volt Gregor Nikolett, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola, Sportiskola és Pedagógiai Szakszolgálat 5. osztályos versmondója, Dériné Markó Ilona, a Marczell család tagjai és barátaik, a Tárnoki Lokálpatrióták szavalóköre és a Sárga Rózsa Népdalkör tagjai is.

    ##IMG17064## ##IMG17065## ##IMG17066## ##IMG17067##

    Ízelítő az elhangzott versekből:

    Kádár Valéria: Mert az enyém lett (részlet)

    Mert az enyém lett, az elmém felragyogott,

    Megláttam azt, ami felé csukva volt szemem,

    Lelkével újra meg újra megragadott,

    Megismert, s vele változott jellemem,

    Mert az enyém lett, a rabjává váltam,

    Féltem, hogy elveszítem csillagom,

    Szaladtam előle, meg sem álltam,

    Hogy miért máig sem tudom.

    (Az egész költemény a könyvtárban rendezett kiállításon olvasható.)

    Arany János: Fiamnak

    Hála Isten! este van megin’.

    Mával is fogyott a földi kín.

    Bent magános, árva gyertya ég:

    Kívül leskelődik a sötét.

    Ily soká, fiacskám, mért vagy ébren?

    Vetve ágyad puha-melegen:

    Kis kacsóid összetéve szépen,

    Imádkozzál, édes gyermekem.

    És, ha felnövén, tapasztalod,

    Hogy apáid földje nem honod

    S a bölcsőd s koporsód közti ür

    Századoknak szolgált mesgyeül:

    Lelj vigasztalást a szent igében:

    „Bujdosunk e földi téreken.”

    Kis kacsóid összetéve szépen,

    Imádkozzál, édes gyermekem.

    Oh, remélj, remélj egy jobb hazát!

    S benne az erény diadalát:

    Mert különben sorsod és e föld

    Isten ellen zúgolódni költ. –

    Járj örömmel álmaid egében,

    Útravalód e csókom legyen:

    Kis kacsóid összetéve szépen,

    Imádkozzál, édes gyermekem!

    Weöres Sándor: Galagonya

    Oszi éjjel

    izzik a galagonya

    izzik a galagonya

    ruhája.

    Zúg a tüske,

    szél szalad ide-oda,

    reszket a galagonya magába.

    Hogyha a Hold rá fátylat ereszt:

    lánnyá válik,

    sírni kezd.

    Oszi éjjel

    izzik a galagonya

    izzik a galagonya

    ruhája.

    tarnokhir.hu