Bérmálás és püspöki szentmise

    461

    A Sóskúti, a Tárnoki, a Tárnokligeti és a Pusztazámori Római Katolikus Egyházközségek fiataljainak közös bérmálása után a Tárnoki Egyházközség rendezi meg az ünnepi ebédet.

    A bérmálás keresztény szertartás, melynek során kézrátétel vagy felkenés útján közvetítik a Szentlélek ajándékait a bérmálkozó számára. Egyes felekezeteknél ez a teljes jogú tagságot is jelenti az egyházban, míg máshol, például a katolikus egyházban minden megkeresztelt az egyház tagja.

    A bérmálás a katolikus, ortodox, antikhalkedóni és anglikán felekezeteknél szentség. A katolikusoknál a hét szentség egyike. A református és evangélikus egyházak konfirmálásnak nevezik ugyanezt a szertartást, ami ezen egyházak esetében nem tartozik az általuk elfogadott két szentség közé. A keleti szertartásokban a gyermekek keresztény beavatása a keresztséggel kezdődik, és azonnal követi a bérmálás és az elsőáldozás. Ezzel szemben a római szertartásban a keresztség után évekig tartó hitoktatást követően kapják a bérmálást és az eukhariszttiát, mely keresztény beavatásuk csúcspontja.

    A bérmálás szó a szláv birmatovaty szóból származik, magyar jelentése megerősítő.

    Eredete bibliai, ugyanis az apostolok az újonnan megkeresztelkedettekkel kézrátétel által közölték a Lélek ajándékát.

    Korábban egészen fiatalok, szinte gyermekek is részesülhettek a bérmálás szentségében. Régebben, amikor az utazás korántsem volt olyan egyszerű, mint ma, a püspökök csak öt-hat évenként vállalkozhatattak több héten át tartó, faluról falura járó bérmáló körútra. Így biztonságosabb volt akkor megbérmálni a fiatalokat, amikor erre lehetőség kínálkozott, mint éveket várni.

    Magyarország legtöbb egyházmegyéjében hetedikes, nyolcadikos korban részesítik a felkészült fiatalokat a bérmálás szentségében, előtte semmiképpen sem. De tudunk olyan törekvésről is, amely a tizennyolcadik életév környékére teszi a bérmálás felvételének legalkalmasabb idejét.

    A katolikus bérmálkozó a püspök elé áll (vagy ő lép hozzá). A bérmaszülő mögötte áll és a vállára teszi a kezét. Ezzel kifejezi, hogy felelősséget vállal a bérmálkozóért. A püspököt kísérő pap vagy maga a bérmálkozó megmondja bérmanevét. Ekkor a püspök a bérmálkozó fejére teszi kezét, s krizmába mártott hüvelykujjával keresztet rajzol homlokára e szavakkal: „(a bérmanevet mondja), vedd a Szenlélek ajándékának jelét!” A bérmálkozó felelete: „Amen”. A püspök mint új, nagykorú keresztényt így köszönti: „Békesség veled!” A bérmálkozó felelete: „És a te lelkeddel!”

    forrás: Sóskúti Plébánia, Wikipédia