Anyák napja

    162

    Dsida Jenő: Hálaadás

    Köszönöm Istenem az édesanyámat!

    Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!

    Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.

    Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.

    Áldott teste, lelke csak érettem fárad.

    Köszönöm, Istenem az édesanyámat.

    Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este

    imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.

    Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban

    – itt e földön senki sem szerethet jobban! –

    Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,

    Istenem, köszönöm az édesanyámat.

    Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,

    Aki oltalmadat, vigaszodat várja.

    Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,

    Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!

    Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,

    Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

    Áldd meg édesanyám járását-kelését,

    Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!

    Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,

    Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!

    Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:

    Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!

    Az anyák megünneplésének története az ókori Görögországba nyúlik vissza. Akkoriban tavaszi ünnepségeket tartottak Rheának az istenek anyjának, és vele együtt az édesanyák tiszteletére. A történelem során később is voltak olyan ünnepek, amikor az anyákat is felköszöntötték.

    Magyarországon 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta az első ünnepet, a májusi Mária-tisztelet hagyományaival összekapcsolva. 1928-ban már miniszteri rendelet sorolta a hivatalos iskolai ünnepélyek közé az Anyák napját.