A Nemzeti Összetartozás Napja

    115

    Magyarország – ezt kiáltotta a hatalmas kört alkotó mintegy 350 óvodás a sportpályán arra a kérdésre válaszolva, hol is élünk mi, majd jelképes üzenetként fehér léggömböket küldtek mindazon magyaroknak, akik nem ebben az országban élnek.

    ##IMG17205##A polgármester köszöntője után szeretetük jelképeként még egy csapat galambot is útnak indítottak, majd egy szép népi játékot játszottak:

    Fehér liliomszál, ugorj a Dunába,

    Támaszd meg oldalad, két aranypálcával,

    Meg is simakodjál, meg is mosakodjál,

    Töröld meg megadat valaki kötényébe!

    ##IMG17206##Délután Tárnok Nagyközség Önkormányzata koszorúzásra hívta a felnőtteket, így emlékezzenek meg a trianoni békediktátum aláírásának 93 évfordulójáról, annak máig tartó hatásairól. Az megemlékezésen Szolnoki Gábor polgármester mondott beszédet:

    „ 93 évvel ezelőtt az I. világháborút lezáró Versailles-Washingtoni békerendszer részeként íratták alá a magyar delegációval a békeszerződést a Kis Trianonnak nevezett palotában 1920. június 4-én. Ezzel a békediktátummal nemcsak az Osztrák-Magyar Monarchia tűnt el a térképről, hanem Magyarország elvesztette területe jelentős részét (területe 282 870 km2-ről 92 607 km2-re csökkent), a lakosság létszáma pedig az 1910-ben még 20 886 487 főről 7 615 117 főre esett vissza.

    Erre az eseményre emlékezünk Trianon Emléknapján, a Nemzeti Összetartozás Napján.

    Trianon tragédiájáról egyébként nem csak annak a 93 évvel ezelőtti napra emlékezve kell beszélnünk, hiszen az a döntés, annak társadalmi, politikai, gazdasági, földrajzi hatásait tekintve szinte a megsemmisülés szélére vitte Magyarországot. A diktátum alkotói szándékaik szerint akkor tönkretették hazánkat.

    Ráadásul a rendszerváltásig a politikai rendszer nyomására az elhallgatás, a félremagyarázás, az elhallgattatás volt Trianon tényének és emlékének, és természetesen az országunknak sorsa is. A tragédia elhallgatása után pedig jött annak természetes hatása, amikor már szabad volt beszélni róla, amikor végre eljött az idő, hogy a teljes nemzet előtt megismerhető lehetett a történelem, – és ez is egy társadalmi tünete a tragédiának, – szinte azonnal a politikai kampány zászlajára került a kérdés. A türelmes munka helyett egyes pártok és szervezetek szinte belenyomták az emberek arcába a tragédiát, ami sok embernél az addigi félrevezetés miatt hirtelen erőszakosnak, visszatetszőnek tűnt.

    ##IMG17207##Magyarként emlékezni kell, kötelességünk ez, történelmi országunk határai nem a maiak, mindent meg kell tennünk a nemzet egységének helyreállításáért, ez nemzeti kötelességünk.

    De nem szabad figyelmen kívül hagyni a II. világháború végétől a rendszerváltásig eltelt majd ötven év – ahogy egy kedves barátom mondta – a „lelki Trianon” hatását, megdöbbentő jeleként például, már szabadon beszélve Trianon tragédiájáról, a 2004-es eredménytelen népszavazást.

    Nem fogható föl egykönnyen a száraz adatok mögött megbújó tragédiák sora, kezdve attól a reggeltől, amikortól valaki arra ébredt, hogy már nem magyar állampolgár, a családok szétszakításáig. De tény az is, hogy a későbbi asszimilációs politika folytán a más államok területére került magyarokat napjainkig hátrányosan megkülönböztetik, a háború után a politika, a gazdaság körmönfontabb fegyvereivel végzett elnyomásuk, irtásuk, létszámuk akaratos csökkentése is bekövetkezett. De hitem szerint, ha Trianonról gondolkodva a teljes nemzet összetartozását akarjuk megvalósítani, az összetartozás a szétszórt magyarsággal nem képzelhető el anélkül, hogy kialakuljon összetartozásunk a határon belül.

    Először nekünk kell megegyezésre jutnunk, nekünk kell összekapaszkodnunk, hiszen hogyan vágyhatnánk széthúzva másokkal összetartozásra? Azt hiszem, hogy az összekapaszkodás gyakori hiánya is Trianon tragédiájának utóhatása, nekünk pedig a legfontosabb feladatunk az összefogás, az összetartozás erősítése. Ráadásul meg kell tanulnunk azt a történelmi tapasztalatot, hogy évtizedek tragédiáit nem lehet egy lelkes pillanattal, egy varázsütéssel helyreállítani, meg nem történté tenni. Meg kell értenünk, el kell fogadnunk azt, különösen akkor, ha ismerjük történelmünket, ha hiszünk nemzetünk jövőjében, hogy történelmi léptékű folyamatokat tartósan csak szívós, kitartó, hosszútávban gondolkodó munkával lehet megállítani, megfordítani.

    ##IMG17209##Trianon tragédiája, nemzeti, politikai, társadalmi hatását tekintve a II. világháború előtti néhány év kivételével a rendszerváltásig majd 70 évig tartott. A rendszerváltás óta pedig a szocialista-liberális agymosás tovább halasztotta azt az időpontot, amire azt mondhatjuk, valóban megkezdődött Trianon tragédiájának nemzeti szintű feldolgozása, megértése.

    Ha tehát valóban hiszünk a történelmi tapasztalatainknak, valóban hiszünk nemzetünk erejében és jövőjében, akkor érdemes és szükséges munkálkodnunk a múlt hibáinak kiigazításán, ha elfogadjuk azt, hogy ez akár több emberöltőn keresztül tarthat. Csak a kitartó, szívós munka hoz tartós eredményt.

    Ez a munka pedig elkezdődött. A Fidesz-KDNP polgári kormány 2010. május 31-én június 4-ét a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. … Ugyanazon év augusztus 20-án életbe lépett a kettős állampolgárságról szóló törvény, és megszületett a döntés a határon túli magyarság választójogáról.

    Csodálatos, történelmi hatású lépések ezek, melyek természetesen nem ma hozzák meg eredményeiket. De Trianon óta először mutatkozott remény arra, hogy a hosszú távú nemzeti politika részévé válik a kérdés rendezése, hogy lesz időnk megérteni a történelmet és lesz időnk és erőnk megváltoztatni a Trianon által mesterségesen, erőszakosan meghatározott jövőnket. Közben pedig a történelem kerekei is forognak, ma láthatjuk azt is, hogy a Trianoni békeszerződés országai közül már nem létezik Csehszlovákia és Jugoszlávia, életképtelen volt a kierőszakolt rendszer. Nagyon fontos feladatunk a történelmi tények tisztázása, Trianon tragédiájának, évszázados hatásainak megértése, történelmi léptékben akár történelmi határaink helyreállítása is, de ezt valóban csak hosszú-hosszú idő alatt és teljes összefogással valósíthatjuk meg. …

    Az összefogás szükséges tehát közöttünk is, szükséges Tárnokon is, a nagy Magyarországon nekünk ez a hely rendeltetett rendbe tenni valamennyi közös dolgunkat. Így indulhatunk el hittel azon az úton, aminek végén Trianon tragédiája is nyugvópontra kerülhet és nemzeti összetartozásunk is megerősödhet.”

    ##IMG17210##Beszéde végén a polgármester hangsúlyozta, hogy itt Tárnokon is kiemelten fontos a nemzeti összetartozás érzésének erősítése, akár azzal, hogy március 15. óta a Polgármesteri Hivatal épületén lobok a székely zászló, akár azzal, hogy a nálunk lakó, állampolgársági esküt tett Erdélyből ideszármazó honfitársainkat befogadjuk a település közösségébe. Ezután külön köszönetet mondott azoknak a szervezeteknek, a Szlovák Nemzetiségi Önkormányzatnak, a Fidesznek, a Jobbiknak, a Tárnoki Lokálpatrióták Egyesületének és a Benta-körnek azért, hogy koszorúval is megemlékeztek e napról, egyben felszólította őket, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a nemzeti összetartozás érzésének erősítése érdekében.

    tarnokhir.hu