Nem közhely – Akikre büszkék vagyunk 1.

    65

    IMG17491##

    – Mit jelent az ön számára a díszpolgári cím?

    – Nagy megtiszteltetés számomra ez a kitüntetés. Ilyen nagy elismerést még soha nem kaptam – ilyen rangos díjat egyébként is idősebbeknek, gyakran posztumusz szokás adni. Én meg még ‘csak’ 20 éve vagyok itt Tárnokon. Pontosan április 1-jén múlt 20 éve, hogy ide kerültem. A díjat pedig talán annak az alkotómunkának és együttműködésnek köszönhetem, amit a betegeimmel alakítottunk ki.

    Ezután a doktornő számos érdekes történetet elevenített fel abból az időből, amikor körzeti orvosként elkezdett Tárnokon dolgozni. A kívülállónak sokszor viccesnek tűnő történetekből azonban kibontakozik az az emberi kapcsolatokból szőtt háló, ami a doktornőt a munkájában eredményessé teszi.

    „Egyszer valamelyik szakorvos, akihez továbbküldtem a beteget megjegyezte, hogy a betegeim milyen „jólneveltek”, vagyis mennyire pontosan tudják, milyen információkra van szüksége az orvosnak ahhoz, hogy felállítsa a diagnózist” – meséli a doktornő. „Valóban így van, az elmúlt 20 év alatt a betegeimmel sikerült olyan elsősorban emberi, s mellette orvos-beteg kapcsolatot kialakítani, ami megkönnyíti a gyógyító munkát.”

    – Amikor a színpadon megköszönte a díjat, a szeretetet hangsúlyozta.

    – Valóban, a szeretet, amivel próbálom fogadni a betegeimet, teszi lehetővé, hogy ők is nyitottak legyenek velem. Ez a szeretetkapcsolat a gyógyítás alapja, annak az alapja, hogy elfogadják, megfogadják a tanácsomat és így jobban gyógyuljanak. Nem én gyógyítok egyedül, és ők passzívan gyógyulnak, hanem ebből a kölcsönösségből adódóan mindkét fél aktívan részt vesz a folyamatban.

    – Ha már az került szóba, hogy a beteg gyógyul, óhatatlanul felmerül a kérdés, mennyire hisz ön az alternatív gyógyászatban?

    – Információim természetesen vannak az alternatív gyógyászati formákról, ám magam nem művelem. Azonban nem zárom ki a gyógyítási folyamatból, a beteget nem tiltom attól, hogy kipróbáljon ilyesfajta módszereket. Egyedül csak a sarlatánoktól szoktam óvni őket, azok ellen ugyanis emberként, orvosként kötelességemnek érzem föllépni.

    (halmos)