Utcakultúra – a TCH-csoport kiállítása a Művelődési Házban

    245

    Aki színt tesz a szennybe, tényleg az a vandál? – tette fel a kérdést egy póló hátán a TCH vagyis a provokatív nevű Tárnok City Hooligans utcafestő csoport a kiállítás megnyitóján. Ezzel pedig egy olyan polémia vehetné kezdetét, amit itt helyben már nem érdemes lefolytatni a graffiti műfajáról. Annyit kell leszögeznünk, hogy a graffiti nem azonos a falfirkával, és bizony a műértő világ művészetként tekint a graffitire. Ez a modern nagyvárosi kultúra része. Az pedig, hogy Tárnokon vannak olyanok, aki ezt a művészeti ágat művelik, nyereség lehet a településnek.

    Ha valaki elmegy a Művelődési Házba és szán időt arra, hogy valóban megnézze a kiállított tárgyakat, rájöhet, hogy ezek a fiatalok nem firkálnak. Lehet, hogy szöveget írnak a falra/papírra/csempére, de az komolyan kimunkált, és Tárnokról, ezekről a fiatalokról szól. Raádásul ezek a srácok katicákat és gombákat festenek, meg matyó motívumokat pólóra, nadrágra, cipőre… Az utóbbiban manapság a legdivatosabbak közé számít a viselője – világszerte hódít a magyar népi minta pólón, sportruházaton, estélyi ruhán. Emlékezzünk, tavaly Lewis Hamilton F1-pilóta magyar kezeslábasa megnyerte a világszavazást. Szocsiban kalocsai virágminta díszíti majd a magyar síversenyzők ruháját.

    A kiállított tárgyak egy része a nagymama csipkéit használja fel és alkot belőle ma nagyon divatos álomfogót. Egy modern lakásban bármelyik fotónak vagy épp festett kavicsnak helye lehet. Én például annak is örülnék, ha a régi rozoga biciklim olyan új köntöst kapna, mint a tárlaton látható bringák. A színes sokszorosított grafikák pedig a pop-art nagy öregjét Andy Warholt juttatják eszembe.

    Tárnokon úgy tűnik, valami elindult. A falfirkát sokan megkülönböztetik a graffititől, és azt mondják, míg az előbbi üldözendő rongálás, az utóbbi támogatásra érdemes. Szolnoki Gábor polgármester a tárlatnyitót követő beszélgetésen felkérte a csoportot, hogy a vasúti aluljáró díszítését gyerekekkel közösen oldják meg: „Ahogy az írás mondja, gyümölcséről ismerni meg a fát, és a jó fa jó gyümölcsöt terem. Ezek a fiatalok pedig már bizonyítottak mindenkinek, hogy képesek a jóra. Hiszen akik egy településen – ez Sóskút – a keresztény társadalom számára fontos jelképként tisztelt keresztúton a Kálvária stációit megfestették, azok jót tettek. Az pedig természetes, hogy az utcai művészetük az idősebb korosztálytól sokszor idegen, ismeretlen, de ha ilyen szép közös pont van egy kapcsolatban, akkor azt fejleszteni kell. Innen jött az ötlet arra, hogy próbáljuk meg közösen szebbé tenni az új vasúti aluljárót a segítségükkel. Nekiindulunk a feladatnak és szeretnénk megszerezni a jogot a fal festésére. Utána már csak a tárnoki gyermekeket, vagy éppen az aktívabb felnőtteket kell megkérnünk arra, hogy rajzolják meg a számunkra legkedvesebbnek tűnő témát, akár tárnokit, akár mást, és a legszebbeket, a legjobbakat közülük válasszuk ki a TCH-val együtt és fessék meg nagyban a csoport tehetséges tagjai.”

    ##IMG17590##Ezen a kiállításon a Művelődési Házban október közepéig hat művész, József Mariann, Dudás Zoltán, Muskovics Antal, Rácz Roland, Major L. Gábor és Boros Tamás kisméretű munkáit láthatjuk. Remélem azonban azt, hogy hamarosan máshol is bemutatkozhatnak és nagyméretű utcai alkotásaik is megjelennek Tárnokon – természetesen ott, ahol leginkább helyén lennének. Hatalmas tűzfalakon, szürke kerítéseken. Akkor tán a firkálók is elszégyellnék magukat és vagy felhagynának a firkálással, vagy elindulnának a művészi kifejezés felé. Szerintem a TCH-s srácok örömmel látnák az utánpótlást!

    Halmos B. Ágnes