Várakozás

    189

    Minden advent

    Minden advent kegyelem:

    vétkem jóvátehetem.

    Minden advent vigalom:

    Isten Úr a viharon!

    Minden advent érkezés:

    átölel egy drága kéz!

    Minden advent alkalom:

    gyõzhetsz saját magadon!

    Minden advent ítélet:

    így kellene – s így élek!

    Minden advent remegés:

    Isten felé epedés!

    Minden advent ima is:

    Uram, fogadj be ma is!

    Ürögdi Ferenc

    Az advent a latin Adventus Domini, az Úr eljövetele kifejezésből származik. A hagyományt valószínűleg – a római liturgiától eltérő – gallikán szertartásrend honosította meg a 4. században: a hívők vízkeresztkor keresztelkedtek, a megelőző három hét pedig a felkészülésről szólt. Az 5. században az adventi időszak karácsony elé került, kezdetben hat héten át tartott, majd később négy hétre csökkent. Számos keresztény ünnephez hasonlóan advent kezdete minden évben más időpontra esik, idén december 1-jére.

    Az adventben a keresztény ember készül karácsonyra, Krisztus születésének ünnepére, de egyben Krisztus világvégi eljövetelére is. Minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy igen nehezen hangolódunk rá a várakozásra, a Megváltó méltó fogadására. Egyre több úttorlaszt látunk magunk előtt, amelyek megakadályozzák haladásunkat a Jézushoz vezető úton. Szent Márk evangéliumában ezt olvassuk: “Készítsétek elő az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit” (Mk 1,3).

    Adventben az egyház Krisztus három eljövetelét ünnepli, éli át: Emlékezünk egy múltbeli eseményre: a választott nép Messiás várására.

    A jelenben mi magunk is várunk, és szeretetünk tetteivel közreműködünk (!), hogy Jézus egyre teljesebben megszülethessen bennünk és közöttünk (legalább két keresztény vagy két családtag között), s ily módon környezetünk számára.

    Végezetül várakozunk, hogy amikor Jézus eljön majd a világ végén (s ki tudja, melyik nap következik ez be!), készen találjon minket.

    Érdemes az evangélium gondolatai alapján az adventi időre tervet készíteni a közös, családi lelki felkészülésre.

    forrás: katolikus.hu