Éjféli mise

    251

    „A pásztorok a betlehemi mezőkön virrasztanak. Egyszerre csodálatos fény veszi körül őket és angyal-szózat hirdeti nekik Krisztus születését. Ez a fény Krisztus szimbóluma. A világ is a bűn sötétségében volt, mikor ez az «isteni fény» eljött az emberekhez. És a szent éjjel évenkint újra megjelenik ez a fény, hogy ami a bűn sötétségéből még megmaradt a szívekben, azt kikergesse onnan. Az éjfélkor ragyogón kivilágított templomnak a fénye körülvesz minket, mint egykor a pásztorokat és lelkünkre hull ez a fény.”

    forrás: www.katolikus-honlap.hu

    Karácsonyi csomagolás

    ##IMG17867##Bertolt Brecht, német drámaíró és költő A jó Isten csomagja című elbeszélésében egy érdekes karácsonyt mesél el. A történet az 1900-as évek elején az amerikai Chicagóban játszódik. A nap mint nap munkaalkalmat kereső munkások esténként egy kiskocsmában gyűlnek össze, így karácsony estéjén is. Az ünnepinek, meghittnek vagy szeretetteljesnek egyáltalán nem nevezhető hangulaton úgy próbálnak javítani, hogy megajándékozzák egymást. Mivel ezen a helyen ajándékozásra nem készültek előre és kevéske bérükből sem futja sokra, jobb híján horpadt konzervdobozokat, kicsorbult bicskát és hasonló dolgokat adnak egymásnak. Az egyik törzsvendég egy mindenkire aggódva tekintő, szűkszavú férfi. Látszik rajt, hogy valami eltitkolt ügy miatt állandó félelemben él. Egyesek azt gyanítják, hogy talán a hatóságok is keresik valamilyen bűnügy miatt. Gondolták, most ráijesztenek kissé. Számára ugyanis azt találták ki, hogy egy régi postai címkönyvből a rendőrség címeit felsoroló lapokat kitépik, s ezt kapja. Hogy meglepetés is legyen a dologban, egy friss újság papírjába csomagolták a lapokat. A férfi zavartan vette át az ajándékot, ujjaival próbálta kitapintani, hogy mit rejthet a csomag, de ekkor váratlan dolog történt. Pillantása a csomagolóanyagként szolgáló újságra esett, tekintete egy cikkre szegeződött, s úgy olvasott, ahogyan embert még olvasni nem láttak a munkások, majd pedig úgy kezdett ragyogni az örömtől, ahogyan embert még örülni nem láttak azelőtt. „Azt olvasom ebben az újságban, – szólal meg – hogy az ügyet felderítették. Ezek szerint bebizonyosodott, hogy semmi közöm hozzá, én ártatlan vagyok!” A munkások rögtön megértették, hogy egy bűncselekménnyel vádolták, de kiderült ártatlansága, s ezt most, karácsony éjszakáján tudta meg az újságcikkből. Néma csend lett, majd pár másodperc múlva felszabadult ujjongás tört fel az egész társaságból. Hajnalig ünnepeltek, de addigra talán el is felejtették, hogy a jó Isten találhatta ki ezt az újságpapír csomagolást. A tréfának szánt ajándékot, amelyben az emberi rosszaság árnyoldala is felfedezhető, Isten ügyesen becsomagolta.

    A karácsonyt az ajándékozás ünnepének szokás nevezni. Megajándékozzuk családtagjainkat, a hozzánk közelebb állókat, mert jó érzés így kimutatni szeretetünket irántuk. És ajándékokat kapunk családtagjainktól, munkatársainktól, a talán olyan személytől is, akitől nem számítottunk semmire. Jó érzés ajándékot kapni, mert meg vagyunk győződve róla, hogy szeretetükről tanúskodik az ajándék. Mindezeken túl észre kell vennünk Isten ajándékát. Észre kell vennünk, hogy a karácsonyi ajándékozás abból fakad, hogy Isten ad ajándékot az embereknek, Isten ad ajándékot nekünk. A karácsonyi ajándékozás onnan indult el, hogy Isten egykor, azon a betlehemi éjszakán megajándékozta az emberiséget. A betlehemi Gyermek, a kis Jézus a jó Isten ajándéka. Szeretetből fakadó ajándéka számunkra. Ha nem tudatosítjuk ezt, vagy ha nem fogadjuk el Istentől az ő ajándékát, akkor minden egyéb ajándék keveset ér.

    E napok egész ajándékozási világünnepét Isten becsomagolja az evangélium lapjaiba. A világ összes ajándékát, a földkerekség minden emberét, ajándékozókat és megajándékozottakat egyaránt, Isten becsomagolja a karácsonyi üzenet örömhírébe. Sokan észre sem veszik a jó Istennek ezt a kis trükkjét, letépik az ünnepről a csomagolást, értéktelen papírként tekintenek rá és félredobják. Arra a veszélyre szeretném felhívni a figyelmet, hogy ha eltávolítjuk a karácsony vallási tartalmát és félredobjuk az Isten Fia születéséről szóló örömhírt, csupán üres, rozsdás konzervdobozzá válik értékesnek hitt ajándékunk. Figyeljünk oda a karácsonyi örömhírre! Hallgassuk úgy az angyalok énekét, mintha sosem hallottuk volna, mert bár minden esztendőben hallhatjuk ilyentájt, mégis minden évben új öröm ébred szívünkben általa. Induljunk úgy el a betlehemi pásztorokkal, hogy csodát akarunk látni. Olyan Gyermeket, akit még sosem láttunk, mert bár minden évben odatérdelhetünk jászola elé, ő mindig új arcát mutatja nekünk. Sugározzon rólunk olyan öröm, mintha most találkoztunk volna vele először, mert bár minden évben eljön közénk, mindig új boldogságot, új szeretetet gyújt szívünkben. Figyeljünk oda a karácsonyi örömhírre! Ha megakad a szemünk az evangélium hírén, abban felszabadító, megváltó, ujjongásra okot adó szavakat olvashatunk: Velünk az Isten! Megszületett a Megváltó!

    forrás: evangelium.katolikus.hu/