Március 15. köszöntése

    135

    Az ünnepséget a Tárnoki Ütősegyüttes nyitotta. Egyebek mellett a szabadságharc dobjeleit idézték fel, de elhangzott műsorukban a Tavasz szél vizet áraszt kezdetű népdal és Máté Péter: Hazám című szerzeménye is.

    ##IMG18066## Az ünnepi műsort követően Szolnoki Gábor polgármester mondott ünnepi beszédet: „Minden megemlékezés előtt eszünkbe jut az a gondolat, miként lehet a legméltóbban emlékeznünk nemzetünk nagy történelmi pillanatairól, ma éppen 1848 hőseiről? Mivel tudjuk örökre beírni a nemzet, a haza történelemkönyvébe ezeket a napokat.

    Lehet örökösnek tűnő anyagból, betonból, téglából emlékműveket állítani, de a legfontosabb „emlékmű” társadalmunk életében az anyagilag megfoghatatlan emlékezés. Ami szólhat örök időre is…

    1848-ra emlékezni minden alkalommal felemelő kötelesség. Nemzetünk életének sorsfordulója az a 166 évvel ezelőtti nap, sorsfordítója az azt követő forradalom, amit nem a múló hevület, nem a múló lázadás szül, hanem a rendíthetetlen hazaszeretet és tenni akarás.

    ##IMG18067##Abban az időben megérezhette a hazaszerető többség az összetartozást, a testvéri hazaszeretetet! Ha pedig az összetartozásról beszélünk, Tárnok példát mutat az egész országnak, hisz itt mindenki együtt ünnepel, együtt emlékszik 1848-as elődeink hőstetteire. A forradalom emlékei ezt a napot örökre nevezetessé teszik a történelemben, ez a nap nyitotta meg a polgári fejlődés útját Magyarországon.”

    A polgármester ezután arról beszélt, hogy a Mit kíván a magyar nemzet? kérdésre a 12 pontban megadott választ megelőzte ez a mondat: Legyen béke, szabadság és egyetértés! Szolnoki Gábor hangsúlyozta, ma is erre van szükségünk, és ma is, április hatodikán döntenünk kell a sorsunkról, mint ahogy a 48-as ifjak döntöttek a nemzet sorsáról. A mai döntésünk helyességét pedig majd gyermekeink, unokáink, a történelem ítéli majd meg. A polgármester arra is buzdított, hogy hasonlítsunk elődeinkre és ne legyünk kishitűek.

    ##IMG18069##„Mi lett volna 1848-ban, ha a kishitűség győz? Ha azt mondták volna, hogy minek nekünk egy nagy birodalommal szembefordulni. Mi értelme lenne életet áldozni a hazáért, a függetlenségért és a szabadságért?

    Nem tudom megmondani, mi lett volna, de azt tudom, hogy minden alaklommal ott kell megtennünk, amit lehet, ahol erre lehetőség van. Április 6-án pedig újra előttük lesz ez a lehetőség.

    Napjainkban is forradalmi hangulatban élünk.

    Csak a hadszíntér ma nem a magyar táj, hanem bankok tárgyalói, unió politikai előszobák vagy éppen dísztermek, a tét pedig óriási, gazdasági jövőnkön keresztül nemzetünk önállósága.

    Természetesen nem az a jövőkép, hogy országunk egyedül álljon szemben a világgal, de úgy akarunk egy nemzetközi közösség részei lenni, hogy megőrizhessük nemzeti önállóságunkat.

    Közben pedig láthatjuk azt is, amint hazai politikai erők egyes képviselői, saját polgáraink akarják kiszolgálni a külső pénzügyi és hatalmi érdekeket. Olyanok, akiknek semmi sem szent.

    Forradalmi idők ezek, még ha nem is ropognak a fegyverek…

    A változásokért minden korban tenni kellett valamit, ha lehetett szóval, ha kellett fegyverrel, de lehetett a szavazatainkkal is.

    A négy esztendővel ezelőtti országgyűlési választás hatásaiban, a szavazatokban megnyilvánuló eredményeiben forradalmi tett volt. Elsöpört valamit, amiből elege lett az embereknek.

    ##IMG18070##2010 áprilisa tükör volt előttük.

    Abba belenézve látható volt, hogy soha nem szabad elveszíteni hitünket abban, hogy a szabadságért, az erős változásokért gondolataink és tetteink eredményt hoznak.

    Mostani feladatunk pedig az, hogy megtartsuk azt, amit végre közösen megszereztünk és kitartsunk döntéseink mellett…

    Ma nem fegyverbe szólít bennünket a haza, hanem a választásokra. Könnyebb a helyzetünk, minha a harctéren lennénk, de semmivel sem kisebb a felelősségünk, a hazával szembeni kötelességünk. Tegyünk eleget ennek a feladatnak!

    De a mindennapi életünk nem forradalom! A történelmet nem csak fegyverrel és vérrel írják, hanem inkább példa értékű tettekkel, szorgos és becsületes munkával.

    Évek óta ezért ezt a megemlékezést tárnoki emberek köszöntésével zárjuk, ugyanokkal a szavakkal és gondolatokkal. Tárnok számára ezen az ünnepen ez is egy biztos pont, egy olyan igazodási lehetőség, ami segít bennünket hazafinak, tárnokinak, magyarnak lenni.

    Néhány pillanat múlva köszönthetünk néhány olyan ismerős embert, akik tetteikkel bizonyítják, hogy senki előtt nincs akadály, ha szebbé, jobbá akarjuk tenni mindennapjainkat.

    A forradalom felemelő és nemes, de fegyverrel tett véres történelmi pillanat.

    Akiket most köszönthetünk, azok más fegyverrel éltek.

    Tudom, hogy vannak pillanatok és vannak helyzetek, amikor szükség van a forradalmi tettekre.

    De azt is tudom, hogy az emberek a békességre vágynak és mindennapjaikban képesek a jó cselekedetekre, a szolgálatra és embertársaik segítésére, minden kérés nélkül is.

    Akiket most köszönthetünk, ilyen emberek. Nem kérésre, hanem önmaguktól cselekednek, ott, ahol élnek vagy éppen dolgoznak, azt, amit saját szorgalmukból, tehetségükből tenni tudnak, amit önmagukból adni képesek a tárnoki emberek közösségéért.”

    ##IMG18071##2014-ben Tárnokért díjat kapott Aradi József,a KSK volt enöke, Ábel József, a Tárnoki Katolikus Egyházközség világi elnöke, Bengyel Andrásné, a Szivárvány Nyugdíjas Klub vezetője, Hajdár Rita, civil aktivista, Mártha János, a Tárnoki Karate Klub vezetőedzője és a Tárnok Községi Sportkör,amelynek nevében Szimandl Gábor elnök vette át a díjat.

    ##IMG18072##Az ünnepi pillanatok után Tárnok Nagyközség Önkormányzata, a megjelent politikai pártok, civil szervezetek, a helyi rendőrőrs vezetői, az iskola tanári és diákközössége elhelyezték koszorúikat az 1848-as hősök emlékművénél.

    ##IMG18073##A Kegyeleti Parkban rendezett ünnepség után a résztvevők átvonultak a Művelődési Házba, ahol a Tárnoki II. Rákóczi Ferenc Sportiskolai Általános Iskola 4. b osztályos tanulóinak műsorát tekintették meg. Felkészítőik: Malya János Pálné, Molnár Gyula Péter.

    tarnokhir.hu