Költészet napi verselések

    345

    Költészetnapi közönség A Költészet napját ünneplendő a versmondók új generációját is bemutatta a Tárnoki Lokálpatrióták Egyesülete és a Könyvtár a pénteki ünnepi megemlékezésen.

    Tárnok költészet tekintetében jól áll. Vannak költőink, akik a költészet napján évről évre bemutatják új verseik legjavát. Tárnok verskedvelők, versmondók tekintetében is jól áll, hisz a lokálpatrióta egyesület versmondóival ünnepi alkalmakkor mindig találkozunk, a könyvtárban egy-egy ilyen rendezvényen mindig vannak jópáran, akik saját kedvtelésükre olvasnak verseket, s ezek közül elmondanak egy-egy kedvenc költeményt, és vannak sokan a II. Rákóczi Ferenc Sportiskolai Általános Iskolában már az elsősök között is, akik nem csak szeretnek, de tudnak is verset-mesét mondani.

    Erről tanúskodott április 11-én a könyvtárban rendezett Költészet napi ünnepség is, ahol alsó tagozatos vers- és prózamondók egyike-másika felnőtteket megszégyenítő magabiztossággal és érett értelmezéssel mondta el választott versét, meséjét. Szolnoki Gábor, polgármester a tarnokhir.hu-nak elmondta: „Amellett, hogy települési vezetőként nagyon büszke vagyok az iskolásaink teljesítményére, kicsit irigylem is őket. Van lehetőségük, idejük, energiájuk a verseket nemcsak olvasni, hanem megtanulni is. Én magam is szívesen olvasok verseket, szívesen meg is tanulnám egyiket-másikat, de hiányzik hozzá az idő. Tavaly a Költészet napjára magam is elhoztam egyik kedvenc versemet, idén azonban csak hallgattam a gyerekek káprázatos előadásait.”

    A gyerekek mellett Tárnok költői, Magyar András és Kádár Valéria is elmondták egy-egy költeményüket. Utóbbi „A végzet asszonya” címűt.

     

    Kádár Valéria:
    A végzet asszonya

    Harmattal kelő rózsabimbóból
    éledt vágyam igaz virága,
    karom gyengéden fon körbe,
    lágy-fátylam lebben a világra.

    Lelkem árad, mindent elsöprő,
    kavargó lávaóceán, izzom,
    mindent felégetek, ha kell,
    szárnyak nélkül is szárnyalok.

    Szüntelen lobogó szerelmem
    önmagam iránt el nem olvad,
    dacol bennem angyal-haraggal
    egy elszánt, ördögi fenevad.

    Én-virágom új hajtást hordoz,
    hajnalban bimbóba pattan,
    védelmezem, és óvom majd
    szirmait, minden pillanatban.

    Fehér felhőből álmokat szövök,
    emlékek sorával hímzem tele,
    csipke-szegéllyel díszíti majd
    egy napon sorsom kihűlt szele.

    De ma még ledéren hullok
    vágyaim lángoló tengerébe;
    végzetem sodor a mélybe,
    lerántva a szenvedélybe.

    Ha elérem célom, démoni
    erővel mindent megkapok,
    lásd és érezd, nem csupán nő…
    a végzet asszonya vagyok.

     

    Kádár Valéria egyébként a rendezvény végén saját köteteinek egy-egy példányával megajándékozta a könyvtárat, így azokat ma már minden tárnoki olvasgathatja.

    A rendezvényen persze voltak olyan versmondók, akik kedvenc verseikkel örvendeztették meg a többieket. Ezek között voltak hazafias költemények, balladák és Romhányi József „rímhányásai” is.

     

    tarnokhir.hu