Pancho Aréna

    532

    Pancho Arena - a szerző felvétele Múlt szombaton, a Győri Üstökös FC U15-ös csapatának oszlopos védőjével, aki egyben a legnagyobb unokám, megtekintettük a Puskás Akadémia – FC-Videoton mérkőzést Felcsúton, a húsvétkor felavatott Pancho Arénában. Ezzel együtt is nem egy szokásos sporttudósítás keretében szeretném megosztani a tapasztalatainkat a Tisztelt Olvasóval. Nem mintha az esemény sportbeli értéke nem érdemelné azt meg, hanem inkább – természetesen a teljesség igénye nélkül – az építmény, a környezet ránk gyakorolt hatását szeretném érzékeltetni.

    A mintegy két évvel ezelőtti alapkőletétel óta sok-sok cikk, tudósítás, vélemény hangzott el a tervezett stadionnal kapcsolatosan, legnagyobb sajnálatomra napi politikai felhangoktól sem mentesen. Mivel a megnyitóra szóló regisztrációt elmulasztottam, ezért aztán fokozott kíváncsisággal vártam az első lehetőséget, hogy személyesen is megnézhessem, láthassam az új arénát, ami nem más, ami a hazai organikus építészet kiemelkedő alakja, Makovecz Imre tervei alapján készült.

    A Tárnoktól 28 km-re található stadionhoz közeledve, ami először is feltűnt, az a magasfokú szervezettség volt. A rendezők gyakorlott mozdulatokkal terelték az érkezőket a hazai és vendégszurkolók számára kijelölt parkolók felé. A legtávolabb lévő parkoló sem lehetett messzebb a bejáratoktól, mint 2-300 m. A Pancho Aréna, mint egy kis ékszerdoboz emelkedett ki a környezetből. Méreteit tekintve természetesen nem vethető össze a világhírű Bernabeu, San Siro, Camp Nou stadionokkal, de az esztétikai megjelenése, hatása igen. Véleményem szerint ebben a tekintetben ki is állná a versenyt, hogy úgy mondjam, a nagyokkal. Kiszállva az autóból, a vizuális hatás után a kiváló minőségben szóló hangulatos zene fokozta a hangulatot. A bejárat közelében a nélkülözhetetlen árusok sora fogadta az érkezőket. Itt megtudhattunk olyan dolgokat is, hogy az MLSZ elnöke a szotyolát, míg a miniszterelnök inkább a tökmagot részesíti előnyben. Mi ezzel együtt is az unokám, Áron kérésére, pisztáciát választottunk.

    A mára már elkerülhetetlen biztonsági ellenőrzés során szépen megtermett, de hallatlanul udvarias őrök fogadtak bennünket, s néhány szóban vázolták, hogy mit nem szabad bevinni, s a nyomaték kedvéért ellenőrizték is, hogy mennyire esnek egybe a szavaink az ő intelmeikkel. Ezután a jegyeinken található vonalkóddal nyitni tudtuk a forgóajtót, s már indulhattunk is a szektorunk felé. Még volt vagy fél óra kezdésig, de szaporáztuk a lépteinket, hogy mielőbb elfoglalhassuk a helyünket. Belépve az arénába az architektúra és a zene együttes hatása tovább fokozta a hangulatunkat, növelte a várakozásunkat. Gyakorlatilag az összes lelátó fedett, amit, mondjunk meg őszintén, leginkább csak a jeles külföldi stadionok esetében láthattunk – eddig. A tetőt tartó, fából készült íves szerkezet különös látványt nyújt. Nem tudom eldönteni, hogy a tartószerkezet íves kialakítása, vagy azok különleges pasztell hatású vörös színe volt a ránk gyakorolt hatás meghatározó forrása, de az biztos, hogy a pálya zöldjével együtt különleges optikai élményt nyújtott.       

    Úgy értékeltük, hogy a mérkőzés színvonala jobb volt, mint (az eddigi) hazai átlag, melynek során a jobb pozícióban lévő vendégek 3:1 arányban nyertek, tegyük hozzá, hogy megérdemelten, de tegyük hozzá – a sportszerűség kedvéért – azt is, hogy a hazaiak is derekasan küzdöttek. Mivel rendhagyó tudósításom célja nem a futballmeccs eseményeinek a rögzítése volt, ezért inkább szíves figyelmükbe ajánlom ezt a kisebb csodát, ami gyakorlatilag a szomszédunkban található.  

     

    (–r –r)