Pünkösd

    293

    Pünkösdi rózsa A keresztény egyház egyik fő ünnepe, mely a húsvétot követő ötvenedik napon kezdődik. A zsidó vallásból ered, ahol a pészachutáni ötvenedik napon, sabouthkor az aratás, az első gyümölcsök, majd később a tízparancsolat adományozásának az emlékét ülték. A keresztény egyház annak emlékére tartja, hogy tanai szerint Jézus mennybemenetele után a Szentlélek leszállt az apostolokra. A húsvéthoz alkalmazkodó pünkösd is mozgó ünnep a niceai zsinat (i. sz. 325) határozata óta. A máj. 10.–jún. 13-a között mozgó ünnep alkalmasnak bizonyult a tavaszi és nyári napforduló ősi európai szokásainak és hiedelmeinek a továbbélésére. A középkori egyház az ünnep keresztény jellegének hangsúlyozására templomokban megjelenítette a bibliai eseményt. Az egyházi ünnep világi jellegét bizonyítják az azt tiltó rendelkezések. A legjellegzetesebb pünkösdi népszokások: az ügyességpróbákkal egybekötött pünkösdi királyválasztás, a lányok, legények (kisfiúk és kislányok) falufeljáró köszöntése, és a kislányok agrármágiával egybekötött köszöntése.

     A pünkösdhöz különböző eredetű és korú szokások fűződnek, a legarchaikusabb a pünkösdi királyválasztás. A pünkösdi királynéjárás a Dunántúlon még ma is élő népszokás, ha nem is eredeti tartalmában és formájában. Az ünnephez énekes-táncos, dramatikus gyermekjátékok is kapcsolódhatnak. Ezeknél a játékoknál két játékos feltartott karral kaput formál, ez alatt haladnak át a többiek, a „Bújj, bújj zöld ág…” szövegmotívum is erre utal. Különböző rítusok és hiedelmek kapcsolódnak ehhez a naphoz hazánkban is, akárcsak a környező népeknél. Nálunk azonban a pünkösdnek nincs boszorkányos, rossz előjelű vagy halotti jellege. A keleti szlávoknál jellegzetes az ünnep kapcsolata a vízzel és a rituális fürdéssel. Erre nálunk csak szórványos adatok vannak. Így pl. Szeged vidékén nemcsak nagypénteken és nagyszombaton, de pünkösd hajnalán is fürödtek a lányok a Tiszában. Általánosan is úgy tartották, hogy a pünkösdi hajnali fürdés egész évre mentesíti az embert a kelésektől. Május elsején és pünkösd napján a szent kutak vizében mosakodtak vagy abból ittak. A pünkösdi harmattal való mosakodás szeplőűző és szépségvarázsló: egyes helyeken mezítelenül szedték a rozsharmatot szemfájás és kelés ellen; van példa pünkösdi locsolásra is. Egyes pünkösd hajnalán szedett növények gyógynövényként használatosak. A pünkösd termésjósló a gabonafélékre, valamint időjóslónap is. A pünkösd-napi tilalmak mezőgazdasági munkára és egyes házimunkákra, kivált kenyérsütésre vonatkoznak. Néhány helyen ilyenkor tartják a barátságkötő mátkálást. Néhány gazdasági szokás is kapcsolatos pünkösddel: pünkösdkor cselédvásárt tartottak; ezen a napon szedték a báránydézsmát, ekkor kapták a pásztorok az ún. pünkösdi garast. Sok helyen minden községi pásztor élelem- és pénzadományt kapott minden háztól, ahonnan állatot őrzött. Egyes helyeken pünkösd vasárnapját megelőző este kongóztak a pásztorok. Kirándulásokat, táncmulatságokat is rendeztek ezen a napon. A pünkösdi táplálkozással kapcsolatos néhány adat előírásos jellegre utal: pl. Kiskomáromban már ősszel koszorúba font gesztenyét tesznek a verembe, hogy pünkösdkor a ház előtt vagy az utcán fogyasszák el. Juhtartó gazdáknál szokásos a pünkösdi bárány megevése; egyes helyeken bizonyos édestésztákat esznek, hogy sárga legyen a kender. Az ünnep természetes jelképei a zöld ág és a rózsa a magyarországi pünkösdi szokásokban is szerepet játszanak. A zöld ággal díszítés legjelentősebb ideje a pünkösd. Egyes helyeken pünkösdkor állítják a májusfát. Tessedik Sámuel tudósít arról, hogy 1770-ben beszüntették a májusi fák vagy pünkösdi fák felállítását a templomban. A pünkösdi ünnepkör több jellegzetességét is magába foglaló szokás a pünkösdi ladikázás a sárközi Szeremléről. A legények zöld ágakkal feldíszített csónakokon pünkösd másnapján megcsónakáztatták a lányokat, akik erre az alkalomra díszes evezőket vittek magukkal. A rózsának az ünneppel való kapcsolatára a pünkösdi királynéjárás és pünkösdölés dalszövegei is utalnak. A pünkösdi királyné fejét általában rózsakoszorú díszíti, egyes változatokban rózsaszirmot hint maga körül. Lehetséges, hogy a pünkösdi rózsa és a pünkösdi énekekben szereplő Szent Erzsébet kapcsolatban állott Szent Erzsébet tiszteletével és az ún. rózsacsodával. (forrás: mek.oszk.hu)

     

    Pünkösd a Szentlélek eljövetelének ünnepe a húsvét utáni 50. napon.

    Az Úr Jézus mennybemenetele előtt (ami 40 nappal a föltámadása után történt) megismételte a Szentlélek eljövetelére vonatkozó ígéretét: „megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, s egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig” (ApCsel 1,8). A várakozás és készülődés napjaiban a 11 apostol és a tanítványok „egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt” (1,14), s a közel 120 fős közösségben megválasztották Júdás utódját, Mátyást (1,15-26). – Amikor pedig elérkezett pünkösd napja, „mind együtt voltak ugyanazon a helyen. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.” (2,1-4.) Amikor az összesereglett, mindenféle nyelvet beszélő zarándokok saját anyanyelvükön hallották szólni az apostolokat, és csodálkoztak, Péter beszélni kezdett és elmagyarázta, hogy amit látnak, az a próféciák beteljesedése, és erre a végkövetkeztetésre jutott: „Tudja meg hát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy az Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Krisztussá tette! E szavak szíven találták őket. Megkérdezték Pétert és a többi apostolt: Mit tegyünk hát, emberek, testvérek? Térjetek meg, felelte Péter, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert az ígéret nektek és fiaitoknak szól, meg azoknak, akiket, bár távol vannak, meghívott a mi Urunk, Istenünk. Még más egyéb szavakkal is bizonyította ezt, és buzdította őket: Meneküljetek ki ebből a romlott nemzedékből! Akik megfogadták szavát, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy háromezer lélek tért meg.” (2,36-41.)

    A népi jámborságban minden népnél megtalálható valamilyen formában a tavasz megünneplése, elővarázsolása: a telet jelképező szalmabábot vízbe dobják, esetleg elégetik. Mégis legjellegzetesebb talán a pünkösdi király és pünkösdi királyné választása, akik a tavasz eljövetelét, a termést, szaporodást akarják titokzatos, részben már értelmükvesztett szertartásookkal biztosítani. Ezek az ősi tavaszi ünnepek az európai népek megkeresztelkedésével leginkább pünkösdhöz tapadtak. Az egyház ha nem is tudta teljesen kiirtani, keresztény tartalommal iparkodott megtölteni őket. A tavaszi virágzásban a Szentlélek ajándékát hirdette a híveknek. A zöld ágat, a tavasz jelképét sok helyen kitűzték  pünkösd hajnalán; az egész háztájékot feldíszítik vele. (forrás lexikon.katolikus.hu)