Koszorúzási ünnepség a Radetzkyek Napján

    240

    A Radetzky-család koszorúz Tárnok Nagyközség Önkormányzata 2010-ben minden év június 14-ét a Radetzkyek Napjá-vá nyilvánította. Idén ez alkalomból koszorúzással emlékezett Tárnok a két tudós tanárra és ezen a napon adták át az idei Radetzky-díjat is.

    Ahogy arra a koszorúzási ünnepségen Szolnoki Gábor polgármester emlékeztetett, Tárnok 2009-ben ünnepelte neves szülötte Radetzky Jenő, tanár, ornitológus, születésének századik évfordulóját. A Radetzky-család közreműködésével szervezett rendezvényen emlékeztek meg, a 27 éven át Tárnokon tanítóskodó, s ugyancsak madarászattal foglalkozó édesapáról, Radetzky Dezsőről is. Azóta minden év június 14-e a Radetzkyek Napja, s Radetzky Jenő Tárnok díszpolgára. A tudósok emlékét 2010 óta az Egészségház melletti Radetzky sétány is őrzi.

    Szolnoki Gábor ünnepi beszéde Szolnoki Gábor mindezek után arról beszélt, mennyire fontosak a helyi ünnepek. Tárnoknak kettő ilyen van, az Elhurcoltak napja és a Radetzkyek napja. Ez utóbbi ráadásul egy kedves, boldog ünnep, hisz tudós emberekről, maradakról, természetről, szeretetről szól. Épp ezért a polgármester hangsúlyozta, igyekezni kell, hogy a közösség minél jobban megismerje Radetzky Dezső és Jenő munkásságát –a tárnoki iskolában is tanulniuk kellene róluk a gyerekeknek.

    Szolnoki Gábor hangsúlyozta, milyen fontos, hogy itt egy családról, apáról és fiúról emlékezünk. Az, hogy megmutassuk az itt élőknek, a gyermekeinknek, hogy igenis jó, ha a fiúk az apák nyomdokába lépnek és hogy igenis kell, hogy az apák példát mutassanak. Ez az ő felelősségük.

    Koszorúk az egykori népiskolánál Az ünnepi megemlékezés végén az önkormányzat, a Radetzky-család, a helyi pártok, intézmények és civil szervezetek koszorút helyeztek el az egykori népiskola falán lévő emléktábláknál.

     

     

    A két tudósról:

     

    Radetzky Dezső 1879. április 6-án született a Bács megyei Kishegyesen. Kalocsán tanítóképzőt végzett. 1905 -1927-ig Tárnok tanítója volt. A Tárnokon eltöltött első esztendők ébresztették fel benne a madarak iránti vonzalmat, és indították el ornitológiai munkásságát.

    Különösen kiemelkedő volt oológiai (tojástani) gyűjtőmunkája, amelynek híre Németországba és Angliába is eljutott. (A tudományos célú tojásgyűjtés akkoriban a madártan elismert ága volt

    1927 végén a Radetzky család 3 fiúgyermekkel Székesfehérvárra költözött, ahol tanítói állást kapott, és a múzeum ornitológusaként dolgozott „másodállásban”. Munkájának köszönhető, hogy a múzeum eddigi régészeti profilja biológiai színezettel gazdagodott (madár- és tojásgyűjtemény, rovar- és lepkészeti részleg).

    Ebben az időszakban Székesfehérvár lett a magyar ornitológia egyik legjelentősebb vidéki központja, ahol bel- és külföldi kutatók sokasága fordult meg. Rendszeresen publikált.

    Elsőként ismerte fel a madárvédelem fontosságát. A 30-as évek elején szót emelt a Velencei-tó egy részének védelme érdekében. Ekkor született meg benne a gondolat, hogy ki kell építeni a madárvárták hálózatát, felújítani a madárvédelem ügyét, ápolni Herman Ottó és Chernel István hagyományait. Ennek nyomán alakult meg a Magyar Ornithológusok Szövetsége (MOSZ)

    Radetzky Dezső 1944-ben halt meg Nádasladányban, ahol egy sírban nyugszik tárnoki származású feleségével, Muskovich Paulával.

    1979-ben községünk tanácsa névtáblát állított, a madártan nemzetközileg elismert tudósa, Radetzky Dezső születésének 100. évfordulóján.

    Radetzky Jenő 1909. június 14-én született Tárnokon, a Marton utcai iskola szolgálati lakásában. Édesapja, három fia közül őt tartotta a legfogékonyabbnak a természettel való komolyabb ismerkedésre. “Mihelyst emelgetni tudta kiscsizmás lábacskáját a néptanító ügyes fia, az apró Jenő, vitte magával az apa. Eleinte unszolni kellett a gyermeket, később már az apró emberke nógatta mind gyakrabban, télen-nyáron édesapját: indulunk-e már a rétbe, a berekbe madarat látni, őzet figyelni, szarvasok nyomát keresni, nyulak futtát lesni, vaddisznók rejtelmes zugait kutatni, halak titokzatos életével ismerkedni? Eladdig, hogy a fiúcska kezdeti kötelező engedelmességéből már korai gyermekkorban életre szóló szenvedély lett, s amiként a hajdani önmagát nevezi, édesatyja oldaltáskája volt.”(Gerencsér Miklós: A díszpolgár. Népszabadság, 1984. jún. 30.)

    Már kisgyermekként sokat segített apjának a lepkék preparálásában és a tojásgyűjtemények elkészítésében. A vele tett kirándulások, az itt szerzett sok-sok élmény határozta meg életének irányvonalát. Így emlékezik vissza a tárnoki évekre:

    “Volt (és van) itt hegy, völgy, síkság, plató, erdő, mező, rét, legelő, patakmente, szőlők, mocsarak, kertek – mindmegannyi madárélőhely! A Libadöglő-csárdától Kutyavárig, Sóskút határától a Benta alsó szakaszáig járta édesapánk – később velünk, fiaival – a gazdag élővilágú tájat. Bejártuk a Fundoklia rejtélyes hasadékait, a Vímol görögös bájú völgyét, a Prezvrch és a Sztari-vrch szőlős lankáit, Berki-puszta ligetét, a Cifrik mögötti halastavakat, az érdi és a törökbálinti erdők sűrűjét. ezek a kedves tájak régi mivoltukban mind-mind elvonulnak lelki szemeim előtt. Emlékezetemmel megsimogatom soha vissza nem térő akkori létüket. . .”(1980-as kéziratból.)

    1937-ben kezdődött ténylegesen nevelői-oktatói pályája Székesfehérváron, az Ybl Miklós Gimnáziumban, ahol a diákélet nagy szervezője volt. 1949-50-ben a gimnázium igazgatója lett, majd 1955-ben megyei szakfelügyelővé nevezték ki. (1970-ig segítette a Fejér megyei biológia tanárok munkáját.) A sok utazással járó beosztás mellett, kevés szabad idejében a tojástannal (oológia) foglalkozott. Fontos állomás tudományos, természetvédelmi és nevelői munkásságában az 1959-es év, amikor széles körű társadalmi összefogással felépül az agárdi Madárvárta, amelynek ő lett a vezetője. Ettől kezdve a természetvédelemre fektetett nagyobb hangsúlyt. Kezdeményezésére több Fejér megyei és Velencei-tó környéki területet nyilvánítottak védetté. A Madárvártát, a ‘Kiserődöt’ 1965-ben Chernel Istvánról nevezték el.

    Munkásságának jelentőségét és elismerését jelzi, hogy megkapta a TIT aranykoszorús jelvényt, Az emberi környezetért kitüntetést, Bugát Pál-emlékérmet és Ifjúsági Díjat. 1972-ben Székesfehérvár 1000 éves fennállásának évfordulóján a város díszpolgárává avatták. 1992-ben Fejér megye Közgyűlése Fejér megye Díszpolgára kitüntető címet posztumusz adományozta neki.

    Évszázadunk talán legnagyobb tudós levelezőjeként tarthatjuk számon. Több tízezer levelet írt (valamennyit kézzel), s mindenkinek postafordultával válaszolt. Rengeteg hívet szerzett így is a természetvédelemnek.

    Rendkívül sokszínű egyéniség volt: tudós, tanár, népművelő, közéleti ember, TIT előadó, ismeretterjesztő cikkek, tanulmányok írója, természetfotós, kisfilmek alkotója. Tengernyi írását egy mappában őrizte, amelyre ezt a jelmondatot írta: “A szellem a legmagasabb méltóság!”

    1991-ben temették el Székesfehérváron, a Fecskeparti temetőben.

    Emlékére 2000. június 3-án Tárnok Nagyközség Önkormányzata márványtáblát helyezett a Marton utcai iskola (ma óvoda) falára, édesapjáé mellé.