Október 2-án, vasárnap népszavazás

    878

    Néhány nap múlva erre a kérdésre várják tőlünk a választ:

    „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”

    Sokszor hallom választások után az emberek panaszát, miszerint az egyes ember véleménye nem számít, de még is igaz, hogy a közös döntések az egyén döntéseinek eredményei. Ha viszont semmit nem mondunk, ha semmit sem teszünk, akkor majd mások döntenek helyettünk. Ez biztos.

    A népszavazás a demokrácia része, az azon való részvétel a demokrácia gyakorlásának alapvető eleme. Olyan jog, ami egyetlen állampolgártól sem vehető el, olyan lehetőség, amivel élnünk kell.

    Sokszor tapasztaltam meg életemben, hogyan próbálják rávenni az embereket arra, hogy ne éljenek szavazási-, vélemény nyilvánítási lehetőségeikkel. Megtapasztaltam, hogy az emberek ilyen nyilvános elriasztása a demokratikus lehetőségektől mindig sötét és kiismerhetetlen szándékú, amiről csak utólag derül ki a valóság. A népszavazás az a demokratikus lehetőség, ahol a választásokon kívül is elmondhatjuk véleményünket, megmondhatjuk azt, mit várunk az ország vezetőitől.

    Döbbenten hallom, hogy ma is vannak elemek, akik távolmaradásra bíztatják az embereket.

    A politikai probléma az, hogy ez a nemzeti kérdés, az erre várt nem válasz egybe esik a mostani kormánypárt érdekeivel. Ezért egy jól meghatározható, egyértelműen döntésképtelen globalista kisebbség részére még a nemzet érdekeinél is fontosabb saját politikai életben maradásuk. Így tehát el akarják távolítani szimpatizánsaikat a népszavazástól. De mit várhatunk olyan emberektől, akik arra akarnak rávenni bárkit, hogy ne mondják el a véleményüket, legyen az bármilyen?

    Nem tettem olyat életemben, hogy távolmaradtam volna egy szavazástól, népszavazástól csak azért, mert bárki azt mondja. Erre bíztatni embereket ugyanis aljasság. Cselekedeteinkkel alakítjuk a sorsunkat, tettek nélkül a gondolat halott és értelmetlen. Aki tehát az én tetteim nélkül akar cselekedni értem, aki erre bíztat, az félrevezet, mert a sorsom a tetteim nélkül soha nem lesz az enyém.

    Ha tehát van bármilyen véleményünk arról, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését, akkor azt mondjuk el október 2-án, vasárnap.

    Nem Magyarországon dől el a világ menekültkérdéseinek-, migrációs kérdéseinek sorsa. De ölbe tett kézzel senki nem nézheti, senki sem várhatja azt, hogy menekültek milliói árasszák el Európát, benne Magyarországot is, anélkül, hogy legalább a szavunkat ne emeljük fel ellene. Bízom abban, hogy Magyarország hangja messze hallatszik, és üzenetében nem az ország mérete, hanem annak igazságtartalma lesz a meghatározó.

    Állampolgárként éppen ezért most sem teszek mást, mint élek azzal a lehetőséggel, hogy véleményemet elmondom, és bízok abban, hogy ezt mások is megteszik.

    Élek ezzel a lehetőséggel, mert érdekel személyes sorsom, családom, barátaim, a tárnoki, a magyar emberek sorsa.

    De polgármesterként természetesen ennél többre is szükség van, az emberekben bízva arra kérek mindenkit, szánjon vasárnap egyetlen órát arra, hogy egy ilyen sorskérdésben véleményt mondjon, mert a sors a cselekvő emberek kezében van, tettek nélkül a szó semmit sem ér.

    Október 2-án részt veszek a népszavazáson és személyesen is hitet teszek emellett.  Mint minden népszavazás esetében, erre kérek minden tárnoki embert is.

    Szolnoki Gábor
    polgármester