Az idősek világnapján

    41

    Öregség

    Félelmetes szó, van helyette idősödés, érettkor, szépkor. Könyvtárnyi irodalma van. Hogy ki mikor öregszik meg, nincs rá törvény, van, aki hetven évesen maratont fut, tenisztornát nyer, kerekesszékben ül, vagy ágyban fekszik. Van, aki megkeseredett, csak a betegségeit sorolja, gyógyszereit számlálja, a gonosz szomszédot szidja, a gyermekeit ostorozza, s van, ki világot jár, táncolni megy, szivarozik és mulat a barátokkal, van, aki mindenét unokáinak adja, földi javait szétosztja, mindenben a szépet látja, követi.

    Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik, tudod, lassan minden olyan valóságos lesz, mindennek megismered értelmét, minden olyan félelmesen és unalmasan ismétlődik. Ez is öregség. Mikor már tudod, hogy a pohár semmi más, csak pohár. (Márai Sándor)

    Hogy a jó Isten milyen genetikai kódot rakott össze, nem tudjuk befolyásolni, de az életszemléletünk, az emberekhez való viszonyunk hogyan alakul, az már rajtunk múlik. Azt hiszem, ha harmincévesen lefeküdnénk, depresszióba süllyednénk, feladnánk érdeklődésünket, szeretetünket a világ iránt, hirtelen megöregednénk és meghalnánk. Persze, van felelőssége a körülöttünk élő családtagjainknak, barátainknak, ismerőseinknek is, hogy foglalkoztassanak, „használjanak” bennünket. Hogy adjanak feladatot, tartsanak edzésben, kérdezzenek, várják meg a válaszokat – ki tudja, hasznos is lehet…

    Világnapja is van az öregeknek – bocsánat – időseknek. Nem szeretem a világnapokat, mert azzal egy évre kipipáljuk a témával való törődést. A kisgyermeknek is naponta mesélünk, nem csak a mese napján. A rendszeresség, a tudatosság, a következetesség a kulcsa mindennek.

    Kedves emberek, fiatalok és öregek, olvassatok minden nap szép verset, könyvet, nézzetek romantikus filmeket, ne aranyat, gyémántot gyűjtsetek, hanem élményeket. Nem kell ahhoz pénz, hogy a kertben virágot, fát, bokrot neveljetek és kiüljetek csodálni munkátok gyümölcsét vagy elmenjetek sétálni, kirándulni, fogadjatok magatok mellé kiskutyát, cicát – nem lesz annyira kínzó a magány. Gyűjtsetek barátokat, ismerősöket, kártyázzatok, römizzetek, táncoljatok, menjetek moziba, színházba. Legyetek elfogadóak, a rosszat nézzétek meg és hagyjátok magatok mögött.

    Kedves öreg, öregedő embertársaim, ne hagyjátok el magatokat, ne engedjétek, hogy a rossz hírek, a gondok eluralkodjanak napjaitokon. Ne higgyétek, hogy nálatok a bölcsek köve, hogy nektek „kijár” a figyelem, a kiváltságok. Dolgozzatok meg érte, szelíden alázatosan, szeretettel a család, a barátok, az élet, a világ felé. És hiszem, hogy akkor a világ, az élet, a barátok és a család is szeretettel fordul majd felénk…

    Bartos Csilla