81

    Lénárd atya adventi üzenete:

    Kedves Olvasó!

    Mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy gyorsan megy az idő. Advent 1. vasárnapjával kezdődik az újév, így már a katolikus keresztény testvéreimmel kívánunk egymásnak boldog új évet! Ismét eltelt egy egyházi év és lassan a polgári évben is köszönthetjük a 2022-es évet. Advent beköszöntével az emberekben vegyes érzelem támadhat. Öröm, bánat, szorongás. Öröm, hogy közeleg az ünnep, együtt a család, minden békés. Szorongás, hogy mit süssünk, mit vegyünk a boltban és hogy mennyit.

    A mai világban nagyon felgyorsultak az események, ennek köszönhetően a nagy kapkodásban elfeledkezünk a Vendégünkről! Milyen örömmel is szoktunk készülődni egy születésnapra. Meghívjuk, várjuk azt a személyt, akiről szól az ünnep és ezért kitakarítunk, díszítünk, főzünk, a család minden tagja izgalomtól ég, hogy meglepjük azt, kinek születésnapjára készülünk és várjuk, hogy ő ehhez mit fog szólni, mekkora lesz a meglepődés az arcán. Elcsépelten a szeretet ünnepének hívjuk a karácsonyt, de elsősorban nem ember és ember között, nem férj és feleség, nem szülő és gyermek között kell meglennie a szeretetnek, hanem Isten és ember között.

    Karácsony a mi Jézus Krisztusunknak a születésnapja. Ő az ünnepelt, Őt kell befogadnunk a lakásunkba és elsősorban a szívünkbe! Ha Krisztus, mint meghívott vendégünket be is engedjük az ő ünnepére, akkor születik meg a béke és a szeretet az otthonunkban. Nem a békét és szeretetet kell megteremtenünk, hanem készülni Jézus Krisztus születésnapjára, készíteni Krisztus helyét a szívünkben és az ünnepeltet mindig a legelőkelőbb helyre ültetjük le. Advent szó eljövetelt jelent, az Úr eljövetelét.

    A karácsony szóljon Jézusról és ez nem azt jelenti, hogy nem veszünk ajándékot, nem csomagoljuk azt be, nem főzünk finomat a szeretteinknek, hanem azt, hogy Jézus születésnapjának megünneplésén Jézusé az első hely. Már az ünnepre készülve előre és az ő megérkezésekor, szenteste megadja azt a békét és azt a szeretetet, amellyel teljes lesz az emberi készület és az egymás megajándékozása, ember és ember között, férj és feleség között, szülő és gyerek között. Ez az ünnep nem ér véget decemberben, sem januárban, hanem elkísér. Vártuk, eljött, megünnepeltük az Urat, viszont nem szeretnénk Őt marasztalni? Miért is engednénk el Őt karácsony főünnepe után, az Ő békéjét és szeretetét, hogy amikor az ég beborul felettünk és viharba kerül az életünk, tudjunk Őhozzá mindig is fordulni? Advent, eljövetel, eljött az Úr hozzánk karácsonykor, megragad minket ezen az ünnepen a Szentháromság csodája. Megragadott emberek leszünk és csak a megragadott ember tud megragadó emberré válni. A megragadottak tudják kinyújtani kezüket a másik felé, megosztani velük „kenyerüket”, bármekkora is az és ők tudnak örömet, színt vinni egy olyan világba, ahol sok a keserű, panaszkodó, életunt, cinikus ember. Megteremtve Krisztus helyét és őt várva, őt megünnepelve a szeretet szó a szívünkben nem ünnep lesz már csupán, hanem egy állapot, melynek természete az, hogy adjon, adjon magából a világnak és az ember elragadóvá váljon.