A háromgyerekes édesanya a harmadik magyar futó, aki teljesítette a World Marathon Majors futóverseny sorozatát, amely 6 világvárosban zajlott. Ágnes az első gyermekének születése után kezdett el futni, a felszaladt kilókat szerette volna letudni, azóta már 24 maratont futott – ő egy igazi példakép, mégis szerényen és alázatosan mesélt nekünk a sikereiről.
Gratulálunk a 6. helyszín teljesítéséhez, a World Marathon Majors záró versenyéhez, amit Tokióban rendeztek meg! Mesélnél erről a versenyről, hogy pontosan mit is takar?
A World Marathon Majors a világ 6 legnagyobb maratonját öleli föl, ez egy sorozat, ahol a világvárosokba szervezik a maratonokat: New York, London, Chicago, Boston, Berlin, és végül Tokió. Önmagában is lehet teljesíteni ezeket, de így egyben egy sorozat, most lett meg nekem a teljes sorozat Tokióval bezárólag. Az utóbbira sajnos 3 évet vártam, mert 2020-ban a covid miatt felülíródott és elhalasztották. Azóta vártam több magyar futótársammal idáig, és végül sikerült teljesíteni.
Egyébként a kinti nagykövetségek a verseny előtti napokon vendégül látják a magyar csapatot egy palacsinta partira – hiszen aki sportol, tudja, a verseny előtt fontos az energiafeltöltés. Ez Tokió kivételével mind az 5 helyszínen így volt. Idén megkerestem a nagykövetséget így nagy örömünkre csodás és kedves fogadtatásban volt részünk. A japán főváros kellős közepén ettük a magyar baracklekváros és túrós palacsintát… igazán különleges élmény volt, mellette természetesen a japán speciális palacsintát is megkóstoltuk.
Mesélj a tokiói kijutásról, nehéz folyamat volt?
Japánról tudni lehet, hogy zárkózott nép, szigorú dolgoknak kellett megfelelnem, hogy ott álljak a rajtvonalnál. Az volt az első siker, és legfontosabb a futáson kívül, hogy egyáltalán kijussak, és rajthoz engedjenek. Magyarországon a repülés előtt már egy applikációt kellett letölteni, és folyamatosan monitoroznom kellett magamat.
Kiérkezve is az oltásokon kívül 2 tesztet kellett végezzek, és sajnos volt ott olyan, aki a rajt előtt produkált pozitív tesztet, és nem indulhatott.
Milyen volt maga a verseny, a futás?
Fantasztikus volt maga a helyszín, olyan „japános” volt minden.
Ők nem impulzívak, harsányan szurkolók, nem lehet összehasonlítani például New Yorkkal, kedvesek és precízek voltak, nagyon alapos verseny volt. Kellemes volt így futni, jó volt az útvonal, nem koszos, eldugott városrészekre vezettek minket. Szép klasszikus belvárosi részeknél futhattunk, csodálhattuk az épületeket.
2014-ben volt az első World Marathon Majors versenyed. Előtte is futottál már maratont?
Igen, összességében a tokiói futással együtt ez a 24-ik maratonom volt, nem csak ez a 6 van eddig, ami külön érdekes. Kétszer nem futok ugyanott maratont. Ne az legyen, hogy egyiket hasonlítom a másikhoz, kapcsolódjon mindegyik egy-egy helységhez, városhoz, így nekem mind a 24 futás valami miatt különleges.
Az első maratonomat 15 évvel ezelőtt futottam, ha így vesszük, akkor pontosan 15 éve kezdődött.
Mesélnél a maratonfutás történetéről?
A klasszikus történet az, hogy egy görög katona, Pheidippidész i.e. 490-ben Marathon városából futott el egészen Athén városáig, hogy elvigye a perzsák elleni győzelmük hírét honfitársainak. Ez 36,7 km volt. Viszont az 1908-as londoni olimpiára 42 km-re növelték a maratoni távot, mert pontosan ennyi volt a táv a Windsor kastély és a White-City stadion között. Alexandra királyné szerette volna, hogy a futók a díszpáholy előtt érjenek célba, ezért 195 méterrel meg kellett toldani, így alakult ki a 42,195 km. Azóta pedig ezt a távolságot regisztrálták, ez fix a világon mindenhol.
Mikor és milyen indíttatásból kezdtél el futni?
Lánykoromban atletizáltam versenyszerűen a mostani Tüske csarnok helyén.
Jól ment az atlétika, viszont nagyon korán férjhez mentem, aztán választanom kellett a sport, a család és a munka között. Sajnos abbahagytam a versenyszerű atletizálást. Kálovics Anikó csapattársam például olimpikon lett, szóval ebből kiindulva ki tudja, nálam mit hozott volna a sors, ha a sportnál maradok.
Az első terhességem alatt nagyjából 29 kilót híztam. A kisfiunk születése után nagyon nehéz volt lelkileg ezzel megküzdeni, aztán egyszer csak a férjem hazaállított egy futócipővel, azt mondta, ha van kedvem, menjek ki, és fussak, mert olyan szép a környezet. Én nem vagyok az a fitneszterembe járó típus, így elkezdtem lassan-lassan kocogni. Ettől kezdtem datálom a hobbifutó voltomat. A gyerekek születése után, amolyan fogyási és fittségi céllal kezdtem el a futást. Nem titok, ha gyerekkorában valaki sportol, az nagyon hamar visszaköszön felnőttkorában is. Azt vallom, hogy már kiskorban sportoljon egy gyerek, mindegy mit, csak sportoljon valamit, mert nagyon nagy előnnyel indulnak majd felnőttkorukban, nekem is emiatt könnyebb volt elkezdeni a futást. Megvan az atlétikai edzős végzettségem, és látom milyen az, ha valaki a nulláról kezdi felnőttkorban a sportolást, rendkívül nehéz.
Vannak társaid, akikkel edzeni szoktál?
A legelején rögtön keresni kezdtem a futótársakat itt Tárnokon. Mára pedig egy nagyon szuper futóközösségünk van, egy egész csapatunk, sokan találtak ránk az interneten, és együtt keressük a közös célokat: például van, aki a nulláról futja most a maratont.
Általában a kedd szokott lenni a futónapunk, a téli időszak sajnos jobban felborítja a csapatot, ha valaki későn dolgozik, nem mindig egységes az időpont, de nyáron jól rá tudunk állni egy időpontra.
Van, aki kevesebbet fut velünk, például 5 km-t, de van, aki a 15km-t simán végigfutja.
Van egy Facebook csoportunk, (BSI Futónagykövet Tárnok a csoport neve – a szerk.) akikkel sokkal jobb, könnyebb úgy neki indulni a futásnak, hogy tudjuk, a többiek ott várnak a sarkon, és van egy kis húzóerőnk.
Versenyekre közösen szoktunk eljárni. Vannak ezek a klasszikus váltóversenyek, most megyünk pl. Kassa-Miskolcra. Sok jó verseny van, változatos tereppel: aszfalt, erdő, vagy akadályverseny, vannak kutyás futóversenyek is például.
Mi következő cél, hol szeretnél futni?
Sok csodás helyen és városban futottam már, sokat utaztunk a futásaim miatt, amiben férjem mindvégig mellettem volt és támogatott. Most, hogy teljesítettem ezt a nagy sorozatot, ígéretet tettem neki, hogy az ő bakancslistás uticéljai kerülnek sorra, így egyelőre most azokat az utazásokat tervezzük. Természetesen, ha pont lesz ott egy maraton, akkor nem fogom kihagyni! Amíg tudok és élvezem a maratoni távot, addig legyek bárhol a világban, a futócipő mindig nálam lesz! Aki pedig kedvet kap a futáshoz, egy kis motivációra vagy egy jó csapatra vágyik, bátran csatlakozzon hozzánk!
