A sport szeretete már gyerekkorban kezdődik, Mártha János életében is így volt. 13 évesen kezdett el karatézni, és immár 40 éve viszi a Tárnoki Karate Klubot. Az évek alatt számtalan tehetség nevelkedett ki a kezei közül. Most ő mesél nekünk, a múltról, a jelenről és a klub jövőjéről, no meg arról is, miért fontos a sport az életünkben.
Hogyan jött az életébe a karate, meséljen a kezdetekről?
1980-ban elindult egy karate tanfolyam a 220-as iskolában, és tárnoki gyerekként a barátaimmal úgy döntöttünk, beiratkozunk az edzésekre – ekkor 13 évesek voltunk.
Végül ott ragadtam, és a mai napig űzöm ezt a sportot. A tárnoki iskolának akkoriban nem volt tornaterme, így a zsibongóban edzettünk. Az iskolával szemben a takarékszövetkezet helyén volt egy grund, ott futottunk, fociztunk. Pár évre rá az akkori művelődési ház vezetője, Lepsényi Katika engedett be minket a házba edzeni, és ezért a gesztusért a mai napig hálásak vagyunk neki. Örültünk, hogy tudtunk valahol sportolni. Majd megépült a nagyiskola is csakhogy nem volt tornaterme. Végül közösségi összefogással és a TEHO által megszületett a tornaterem is. Igaz, kis falu voltunk, de igyekeztünk versenyekre járni, és 1983-tól rengeteg érem jött össze, vannak például nemzetközi versenyen szerzett eredményünk is. Majd ahogyan jött a rendszerváltás, felfigyeltek a sportra is, és támogatták a mi munkánkat, aztán egyre több gyerek kezdett átjárni Érdről és Sóskútról is. Akkoriban ingyen jártak a gyerekek sportolni.
Én 1999-ben szereztem meg az első dant, már az 5-ik dannál tartok. Ezeket úgy adják, hogy minden dan után szinte annyi évet kell várni, és gyakorolni, ahányadikat kapja az ember. Rendkívüli kitartás és edzés kell hozzá.
Mi a 2000-es évektől a Magyar JKA Karate Szövetség tagja vagyunk, ami tagja a japán karate szövetségnek. Tradicionális ippon elvszerűsége alapján megy a versenyzés is. Minden évben jönnek japán mesterek tanítani, oktatni. Nagyon örülök, hogy ehhez a családhoz tartozunk. Azóta folyamatosan tudunk a válogatóba kerettagokat delegálni, ilyenek például Göttli Mónika, Somogyi Robi, Márta Dávid, Rácz Sándor, Barki Gábor, Sárfi Simon – most is vannak nagyon tehetséges tagjaink.
Mik a távlati céljai a klubnak?
Idén szeptemberen lesz a klub 40 éves, és szeretnénk egy meghívásos versenyt összehozni egy kisebb rendezvénnyel egybekötve. Idén Svájcban tartották meg a korábban elmaradt Európa-bajnokságot, és Barki Gábor Európa-bajnok lett, ez egy hatalmas ajándék a 40. évfordulónkra. A világbajnokság jövőre Tokióban lesz, azt tűztük ki most célul, hogy oda eljussunk. Könnyebb lenne nekünk is, ha helyben megoldódna a problémánk, mert túlnőttük magunkat, és nem igazán találunk helyet, ahol a válogatottal edzeni tudjunk, sokszor Budapestre járunk edzésre, ami sok utazással jár.
Kezd kialakulni egy fogalom, digitális analfabetizmus… ma már mindent megcsinál a gép helyettünk, amit okosan kéne használni. A sportban viszont azért hiszek, mert ezzel a testet is fejlesztjük. Nem az a fő cél, hogy élsportolókat neveljünk, de a gyerekek döntése mégis, hogy rálépnek-e erre az útra. A tömegsport is a cél, hogy gyerekek sportoljanak, hogy tudjuk őket fejleszteni, hogy egészségesebb felnőttek legyenek. Rengeteg fejlesztő keresztező mozdulat van a karatéban, ami kombinatív, szenzációsan jó az agynak, a fejlődéséhez ezek pedig hozzájárulnak.
Milyen segítséget kap a klub, milyen támogatást?
Szeretném ezúton is kifejezni a hálámat a mostani vezetésnek, hogy támogatnak minket. Volt most egy érdekes eset az edzéseink között, hogy jött kifelé a szakkörös edzésről egy gyerek, és ment befelé a klubtag gyerek, de a szakkörös ahogy kijött látta, hogy a klubtag éppen befizette az edzését, és a szakkörös diák odaszólt neki, hogy „Hihi én ingyen járok” . Ami bizony egy hatalmas nagy tévedés, és beszéltem is a kollégáimmal, hogy mondják el a szülőknek és a gyerekeknek, hogy nem ingyen járnak edzésre, hanem a Tárnoki Önkormányzat fizeti a szakköröket, a Tárnoki Sportbizottságon keresztül. Ezáltal pedig sok olyan gyerek is tud sportolni, ahol esetleg a szülők nem tudnák megoldani az edzések finanszírozását. Magunk is folyamatosan járunk továbbképzésekre, hogy gyerekeket tudjunk tanítani, ennek finanszírozását a Tárnoki Önkormányzat Sportbizottsága átvállalta. Valamint könnyítve a kiadásainkon, és ezáltal segítve az edzéseink minőségét frissen rendeltek nekünk nemrég 60nm2 -nyi tatamint karate használatra.
A klub vezetése – gondolom – nemcsak abból áll, hogy edzéseket tartanak, hanem sok más teendővel is jár…
Sajnos nem tudunk mindent egyszerre csinálni: edzést tartunk, a klubot visszük, emellett a fő megélhetésemhez szükséges munkámat is végzem. Pár szülő sokszor besegít önkéntes munkában, ha például mennünk kell válogatott edzésre, készíteni külön a gyerekeket, együttműködni a szövetséggel, borzasztó sok munka van mögöttünk. Amikor úgy tűnik lemegyek „csak edzést” tartani a gyerekekkel, ott még nincs vége. Borzasztó sok munka van mögöttünk, nyáron mi kőkeményen dolgozunk a gyerekekkel, amíg mások pihennek.
Miért olyan hasznos a sport a gyerekek életében?
Nálunk azok a gyerekek, akik sikereket érnek el a karatéban kitűnő tanulók is, ezt is nehéz sok embernek megértenie, hogy a sport nem elvonja a gyerekeket a tanulástól, hanem hozzásegíti a jobb teljesítményhez az iskolában is. Nem mi toljuk a gyerekeket a válogatottba, hanem a versenyeredmények döntik el, hogy bekerül-e vagy sem. Ezután már a gyerek döntése, hogy meddig csinálja tovább. A kommunikációban van egy nagy űr, ezek nem a mi eredményeink, mi csak hozzáteszünk, ez a gyerekeké, kell hozzá egy jó iskola, a szülők munkája, edzők támogatása, egy jó szövetség, egy önkormányzat, és így lehetünk együtt egyre jobbak, és ha nem értjük meg a lényegét, akkor hosszútávon ez csak egy kínlódás lesz. Nem csak egy jó élsportolót szeretnék, hanem sok jó sportoló embert, hogy a végén értelmes, gondolkodó felnőttek legyenek. Mindig azt mondom az edzőimnek, hogy azt lássák a gyerekekben, hogy mivé válhatnak, ha ma nem tudja olyan jól megcsinálni azt a 10 fekvőtámaszt, nézzük azt, mivé tudjuk őket kovácsolni, lássuk azt, hogy mivel tudom segíteni, hogy jobbá váljon… így mind jobb életet élhetünk.
Rengeteg feketeöves edzőt neveltünk ki, akik a mai napig edzenek, így egy szakma van a kezükben, ami tudás. A sport lényege a szorgalom, az akarat és a kitartás. Ahelyett, hogy a számítógép előtt ülne otthon a gyerek, inkább azt választja, hogy eljön edzésre, és van olyan tanítványom, aki nekem is segít az edzések alatt.
2023. június
