Az alábbiakban összegyűjtöttünk néhány érdekesebb cikkrészletet településünkről a Pest Megyei Hírlapból.
55 éve
Fásítás kezdődött Érd, Sóskút és Tárnok térségében. Nem is akármilyen: helikopterrel hozták az első facsemetéket.
„Most még köves, sivár az Érd, Sóskút és a Tárnok közötti Dobogó-fennsík, ám tizenöt-húsz év múlva már árnyat, felüdülést nyújt majd a kirándulóknak a lombos, ligetes környezet. Az elkövetkező 10 év alatt ugyanis, ezer hektárt telepítenek itt be a fiatalság közreműködésével, mintegy tizenhat-tizennyolc millió fenyő- és tölgycsemetével. A nagyszabású program nyitóünnepségét – az országos fásítási hónap, és a forradalmi ifjúsági napok keretében –, tegnap délelőtt tartották a MÉM, a megyei tanács, a járási pártbizottság, a KISZ, az úttörők, az erdészek, és a különböző társadalmi szervek nagy számban összejött képviselői.”
Tárnok díszpolgára, Tibenszky Tibor nemrég mesélte lapunkban, ő is részt vett a programban. Hogy miként sikerült a fásítás, az szerencsére ma is jól látszik, hiszen még kivehető az autópályáról a hidegháború alatti nagyon fontos üzenet, a fák által kirajzolt PAX (Béke) szó.
(1970. március 26.)
45 éve
Kemény kritikát kapott Tárnok – a feltételek megfelelőek, az emberek mégsem akarnak olvasni. Erről számolt be Békés György megyei könyvtárigazgató.
„Jó néhány könyvtárban például igen alacsony az olvasók száma, a lakossághoz viszonyított aránya. Nem várunk lényeges növekedést ott, ahol, mint Dunaharasztiban, Dányban, Abonyban, igen rosszak a körülmények, de igenis, várunk ott, ahol a feltételek megfelelőek. Így Budakalászon (a lakosságnak csak 5,9 százaléka könyvtári tag), Piliscsabán, Tárnokon, Erdőkertesen vagy Zsámbékon, ahol kirívóan kevés, a lakosságnak csak 2,4 százaléka az olvasó. Tovább kell erősítenünk kapcsolatainkat az általános iskolákkal, több könyvtárlátogatást, rendhagyó órát szervezünk.”
Már csak ezért is örömteli a helyzet, hogy most, csaknem fél évszázaddal később, az okoskütyük világában ugyan a könyv már sokak számára a régi idők elfelejtett szórakozása, de itt Tárnokon a felújított és megújított könyvtár igen látogatott és népszerű intézmény.
(1980. március 30.)
40 éve
Közelgett a negyvenedik évforduló: 1945 tavaszán hagyták el az utolsó német katonák Magyarország területét, a szovjetek irányításával pedig az élet lassacskán kezdett újra beindulni. A Pest Megyei Hírlap is sokakat megszólaltatott kis emlékidézés miatt, például egy korábbi tárnoki és érdi tanítót.
Juhász Vilmosné nyugdíjas tanítónő így emlékezett vissza a háborúra és újrakezdésre.
„Amikor fölkérték a tanítókat, hogy lássanak munkához, hárman vagy négyen jelentkeztünk a tanácsházán. Viszonylag jó helyzetben voltunk, mert nálunk valamennyi iskolaépület épségben maradt. Képzelje, még villanyunk is volt! Hihetetlen boldogságot jelentett számomra a béke, s az a tény, hogy mintegy hat hónapi szünet után ismét gyerekek között lehettem. Tudja, a tanítóképző elvégzése után Zalában kezdtem, osztatlan osztályom volt, nyolcvan tanulóval. Aztán férjhez mentem, s Tárnokra kerültünk. A férjem a postánál dolgozott, ide-oda helyezgették, s így leltem immár végleges otthonra – még 1942-ben – Érden. Harmincöt évi tanítás után mentem nyugdíjba a tusculánumi iskolából. Ez a háború alatt három tantermes iskola volt, váltakozó tanítással. A negyedik osztály elvégzéséig jártak ide a kicsik. Jómagam mindig elsősökkel foglalkoztam. Tanítottunk, amíg lehetett. Légiveszély Idején hazaküldtem az apróságokat, mert nem volt légópincénk. Másnap aztán kilelt a hideg, amikor elmesélték, hogy integettek a pilótának…”
(1985. március 19.)
35 éve
A nagy szél tüzet is okozott – szerencsére Tárnokon résen voltak a dolgozók, így még a „szomszédot” is megmentették.
„Az országszerte dühöngő szél újabb károkat okozott megyénkben is. Kiürültek a tűzoltólaktanyák, a hívásokat a vállalatoktól „.kölcsönzött” önkéntesek fogadják. A természet leginkább az elektromos hálózatokra méri csapásait. Vácott központi tetőantennákat borított fel a vihar, Üllőn avartüzet kellett megfékezni, Felsőpakonyban pedig egy hektár akácost kellett megmenteni a lángoktól. Tárnokon kigyulladt a Sasad Termelőszövetkezet helyi gumitárolója, amelyet a dolgozóknak sikerült eloltaniuk. Ezzel nemcsak az abroncsokat sikerült megmenteni, hanem a közeli tehenészetet is.”
(1990. március 2.)
K.Z.
