Május hónap a nevét Maiaról kapta, aki ősi termékenységi istennő volt a régi római mitológiában. Az év ötödik hónapja, 31 napos.
A népi kalendárium Pünkösd havának ismeri, de az ősi magyar neve: Ígéret hava, a 19. századi nyelvújítók pedig Zöldönös névre keresztelték. Mindenesetre szerintem az egyik legszebb hónap az évben, bárhogy is nevezzük!
Szokás szerint nézzünk néhány érdekességet, miket ünneplünk, vagy mikre emlékezünk meg a hónap folyamán. Itt van rögtön május 4. A hagyományoknak megfelelően 1991 óta minden évben május 4-én tartják A Magyar Tűzoltók Napját, ami egyben Szent Flórián napja is. Tudjuk, hogy milyen fontos és hősies az ő munkájuk, bátorságuk, önfeláldozásuk példaértékű.
A tűzoltókkal együttműködve végzik a munkájukat a mentősök, május 10-e pedig a Mentősök Napja. A történetükről szeretnék mesélni. Hazánkban az embermentést, mint kötelezettséget Mária Terézia magyar királynő már törvényben írta elő. A következő évszázadban, 1887. május 10-én alakult meg Budapesten az Önkéntes Mentőegyesület Kresz Géza fővárosi kerületorvos kezdeményezésére. Európában másodikként ők szervezték meg a mentőszolgálatot.
A mentőszolgálat szimbóluma két részből áll: A kék, hatágú, úngynevezett „Konstantin-kereszt” az élet csillaga. A mentés hat alapvető követelményét szimbolizálja (felismerés, segélykérés, elsősegély, mentőellátás, szállítás alatti kontroll, végül definitív, azaz végérvényes ellátás). A kígyós bot (Aesculap pálca) az orvoslás-gyógyítás eszméjét fejezi ki.
Tehát 1887. május 10-én elindult Budapesten a Lipót bazár elől az egyesület első lovas mentőkocsija. A korai időkben a mentők legfontosabb felszerelése a mentőtáska volt. Ennek több fajtája létezett. A kis mentőtáska a legáltalánosabb eszközökkel volt ellátva. Voltak az esettáskák, melyeket csak a mentőorvos használhatott. Emellett speciális esetekhez összeállított mentőtáskákkal is rendelkeztek; a mérgezéseknél úgynevezett méregtáskát használtak, égett sérültek ellátására tűztáskát, vízbe esettek, fuldoklók mentésére vízitáskát. Az 1900-as évek elején megjelennek a lóvontatás nélküli mentőautók. Amikor a magyar mentésügyről beszélünk, akkor kihagyhatatlan Dr. Gábor Aurél, aki a magyar mentés történetének egyik legmeghatározóbb alakja volt. Munkássága eredménye, hogy egy új országos hatáskörű szervet hoztak létre 1948. május10-én. Ez lett az Országos Mentőszolgálat (OMSZ).
Más téma: május hónapban gyakran használjuk a szót, hogy majális. Egy kicsit vizsgáljuk meg közelebbről a szó jelentését és azt, hogy mi minden kapcsolódik még ehhez. A legelső, ami nekem beugrik, Szinyei Merse Pál Majális című festménye, a világon az egyik leginkább ismert magyar festmény. A szó jelentése és a festmény szorosan kapcsolódnak egymáshoz: a majális ugyanis szabadban rendezett, vidám társas összejövetel, mulatság. Átvitt értelemben: derűs, vidám szórakozás. A szó eredete viszont a pogány korra vezethető vissza. Ez volt a tavasz, a természet megújuló erejének ünneplése. Különösen az északi népeknél volt elterjedve. Ha az időben még visszább megyünk, akkor a Római Birodalomban május hónapban tartottak a Florália ünnepeket. A római vallásban Flóra a virágoknak, virágzásnak, a természetnek istennője volt. Ő személyesítette meg a tavaszt, az újjászületést. Hozzá kapcsolódik a Florália, a megújulás ünnepe, amely eredetileg a rómaiak egyik legnagyobb örömnapja volt. A floraliák kedvelt eseménye, hogy termékenységet szimbolizáló babot, borsót, lencsét dobtak a mulatozó nép közé. Az ünnepségeken színészek, táncosok, cirkuszi játékok szórakoztatták a közönséget. A hangulat magasra hágott, az esemény nem volt mentes a túláradó jókedvtől, a kicsapongásoktól, a durva tréfáktól sem. A régi hagyományokból sok kikopott, és sok megváltozott. A lényeg, hogy élvezzük a tavaszi napfényét, a friss levegőt, és egyáltalán érezzük jól magunkat! Legyünk hagyománytisztelők!
Marozsán József
alpolgármester
(képforrás:omsz.hu)