Mindszent hava, Őszhó, Magvető hava. A népi kalendáriumban így jelölték az év tizedik hónapját. Jelenlegi nevét a régi római év nyolcadik hónapja, a latin „octo” (nyolc) szóból kapta. Julius Caesar óta – a jaanuár és február hónapok beszúrását követően – lett a tizedik a hónapok sorában.
Hazánkban, csakúgy, mint az európai népek körében az október – hasonlóan a szeptemberhez – elsősorban a betakarítás, a szüret időszaka, de számos egyéb mezőgazdasági tevékenységre is ilyenkor kerítenek sort. Az angolok például a következő év bő termése érdekében a földek alapos megtrágyázását javasolják, és – hogy elegendő sörük legyen – októberben az árpát megszárítják. Szinte mindenhol ekkor van az őszi vetés ideje is, nálunk erre Gál napját (16-át) tartják a legalkalmasabbnak.
A szürettel kapcsolatos például a francia forradalmi naptárban Vendémiaire névvel jelölt, szeptember 22-e és október 22-e közötti időszak. Hagyományosan ez a hónap volt a sör, a bor, és az almabor készítésének az ideje, a viszonylag egyenletes hőmérséklet miatt. Ez az egyenletes hőmérséklet sajnos, mint tapasztaljuk már a múlté.
No de nézzük tovább! Nálunk régen az októbert Mindszent havaként vagy Őszhóként ismerték. Az évnek ebben a szakaszában a néphagyomány meglehetősen engedékeny volt: elődjeink szabadon ehettek, ihattak minden kedvükre valót, különösen sülteket, borokat, mustot, kecsketejet és juhtejet. Gyógymódként pedig az érvágást és a hashajtást ajánlották. Természetesen bizonyos félreérthetetlen jelekből következtetni lehetett az elkövetkezendő időszak időjárási viszonyaira is. A mi népi időjósaink az októberi kövér nyulakból hosszú télre, nagy hóra számítottak, a fákról nehezen lehulló falevelekből kemény hideget, s a következő évben sok hernyót és kevés gyümölcsöt jövendöltek.
Ám, ha kedvező volt az időjárás, bőséges a termés, akkor szüret! A diófélék, és más olajosmagvak betakarítása is most zajlik, táplálkozásunknak elengedhetetlen forrásai. Mindjárt itt van például a dió. A diófa nálunk őshonos. Magas és széles koronája sok helyet igényel. Aki megteheti, mégis szívesen telepít diófát, mert pompás árnyékot ad lombhullásig. Minden porcikája hasznos: a kivágott diófa rendkívül értékes faanyagot ad. Különleges mintázata, erezete van. Nagyon szép bútort lehet belőle készíteni. Maga a dió pedig a legértékesebb gyümölcsünk egyike. Nem csak a dióbelet, hanem a héját is felhasználjuk. Nagyon sokoldalú, félig éretten, például befőttnek is fogyaszthatjuk. A- és E-vitaminban gazdag, többféle B-vitamin is van a dióban, így például a tiamin, amely ideg- és izomvédő, serkenti a növekedést. A fa levelét a gyógyászatban hasznosítják, frissen rengeteg C vitamint tartalmaz.
Következő csonthéjas gyümölcsünk a mandula. Kiváló B1-, B2-, B6,- és E-vitaminforrás, ásványi anyagai közül a káliumot, kalciumot és a magnéziumot kell kiemelni, nyomelemei közül pedig a vasat, a mangánt és a cinket. Belső, barna maghéja magas antioxidáns-tartalommal rendelkezik. Ez védi meg a magbél olaját a megavasodástól és a légköri oxigéntől. Emiatt, és finom íze miatt sem érdemes tehát eltávolítani róla. A természet gondoskodik rólunk, csak figyeljünk rá!
Kihagyhatatlan, ha ősz, a gesztenye. A szelíd változatát szinte mindenki ismeri, vagy sütve, vagy cukrászati alapanyagként. Most a közönséges vadgesztenyéről ejtek néhány szót. Eredetileg a Balkán-félszigetről származik, és a törökök által került hazánkba. Parkok, kertek, fasorok árnyékot adó, nagy termetű – kedvező körülmények között akár 30–35 méter magasra is megnövő –, dús lombú, tavasszal mutatósan virágzó, lombhullató díszfája. Toktermésének fala húsos, kívül zöld színű s a szelídgesztenyénél kevésbé tüskés; magja fényes, vörösesbarna – nem ehető, de a népi gyógyászat és a gyógyszeripar is felhasználja. Szinte felsorolni se lehet, milyen hasznos, és sokoldalú ez a növény! Egyébként 2023-ban az év gyógynövénye volt!
Gyógyító hatásai:
- 1. Visszérkezelés. A vadgesztenyének hosszú hagyománya van a vénás keringés támogatásában. Kivonata, az escin, gyulladáscsökkentő és érfalösszehúzó hatású, amely hozzájárulhat a vénák falának erősítéséhez és a visszerek tüneteinek, mint például a lábdagadás és a fájdalom, enyhítéséhez. Emiatt a vadgesztenyét tartalmazó krémek, kenőcsök és más helyi készítmények gyakran használják a visszérgondozásban.
- 2. Gyulladáscsökkentő hatás. Az escin az egyik fő hatóanyaga a vadgesztenyének, és gyulladáscsökkentő hatással rendelkezik. Ezért a vadgesztenyét néha használják a gyulladásos állapotok, például az ízületi gyulladás és az aranyér kezelésére.
- 3. Antioxidáns tulajdonságok. A vadgesztenye rendelkezik antioxidáns tulajdonságokkal, amelyek segíthetnek a sejtek oxidatív stressz elleni védelmében. Az antioxidánsok fontosak az egészséges sejtműködés szempontjából és hozzájárulhatnak az egészség támogatásához.
- 4. Lázcsillapító hatás. A vadgesztenye kérgének kivonata hőcsillapító és lázcsillapító hatással rendelkezik, és azonos hatóanyaga (paracetamol) található meg néhány lázcsillapító gyógyszerben.
A változó klíma, a felmelegedés, és a vadgesztenyelevél-aknázómoly elszaporodása jelentősen károsítja az állományt. Ez a kártevő 1985-ben jelent meg Macedóniában. 2000-ben már Közép- és Kelet-Európában is általánosan elterjedt. Különösen a városokban ültetett fákat fertőzi.
Mindenkit érint, hogyan maradhatunk egészségesek? Az egészséges életmód, a korszerű étrend és főzés szabályait felismerve, és alkalmazva közelebb kerülhetünk a válaszhoz. Meggyöngült egészségünket a természet törvényeinek megismerésén és alkalmazásán keresztül javíthatjuk, illetve visszaszerezhetjük, fájdalmainkat enyhíthetjük. Még egy ok arra, hogy óvjuk, védjük, és természetesen használjuk azokat a gyógyító hatású növényeket, melyek a rendelkezésünkre állnak.
Marozsán József
(Képforrás: freepik.hu.)