Az egész térség megmozdult, amikor környezetszennyező üzemet álmodott a hatalom Sóskútra, és a tiltakozások hatására vissza is vett a lendületből a kormány.
Ahogy egyre jobb az idő, tavaszodik, rengetegen töltik a nap jelentős részét kertészkedéssel, megszaporodik a gyerekzsivaj a felújított játszótereken, és egyre gyakrabban lehet találkozni futókkal, bringásokkal a tárnoki utcákon. Aki sok időt tölt a szabadban, az pontosan tudja, hogy Tárnok helyzete földrajzilag speciális, a település nagy részén nincs domb, így a szél bizony megkeseríti olykor az emberek mindennapjait.
Márpedig a szél legtöbbször Sóskút felől fúj, a Benta patak Sóskút felől érkezik Tárnokra.
Hogy ez miért fontos, azt aligha kell hangsúlyozni annak, aki követte az elmúlt hónapok fejleményeit. A sóskúti polgármestert, König Ferencet egyszer csak behívták a Nemzeti Befektetési Ügynökséghez, amit valamiért HIPA-nak rövidítenek, és ott kész tények elé állították: érkezik egy akkumulátor-feldolgozással foglalkozó cég a településére, vágjon hozzá jó képet, pont. König megtehette volna, hogy rossz képet vág hozzá, vagy legalább korrekt módon tájékoztatja a sóskúti lakosokat a kényszerhelyzetről, ám gyenge taktikát választott, csak akkor próbált lépni, amikor a közfelháborodás már kezelhetetlenné vált. Alsózsolcáról egyszer már elüldözték ezt a szlovén céget, Sóskúton, és persze a környező településeken, Pusztazámoron, Érden, és a leginkább veszélyeztetett Tárnokon is azonnal jelezte a lakosság, hogy nem kér sem a sunnyogásból, sem a környezetszennyezésből. Hiába magyarázta az Andrada, hogy itt minden profin működik majd, nem lesz semmilyen szennyezés, sőt, napi két liter vízből kényelmesen eléldegél majd az üzem (mert nyilván az ott dolgozók közül senki sem húzza le a vécét…), a térség lakossága egy pillanatig sem hitt nekik. Már csak azért sem, mert egy szlovéniai interjúban arról beszéltek, soha nem próbált módszerrel dolgoznának, márpedig a kísérleti nyúl szerepe nem tűnik vonzónak senki számára. De az sem erősíthette az Andrada felé a bizalmat, hogy sajtóhírek szerint tavaly februárban mindössze 3 millió forint törzstőkével alapították a céget, és erre kapott hirtelen ötmilliárdos állami támogatást.
Mindebből lett egy olyan társadalmi közfelháborodás, majd társadalmi összefogás, ami ebben a mesterségesen megosztott országban nagyon ritka. Éppen ezért nagyon becsülendő.
A sóskúti, érdi, zámori lakosok tiltakozásokkal, fórumokkal, fénymenettel, útlezárással igyekeztek egységesen fellépni az akkubontó ellen. Tárnokon is volt egy teltházas lakossági fórum, de itt a beruházás ellenzői még keményebb választ adtak: dr. Lukács László polgármester és a Tárnoki Civil Fórum képviselői aláírásgyűjtést indítottak a környezetszennyező üzem ellen, és pártszimpátiára való tekintet nélkül, alig néhány óra alatt csaknem kétezer tárnoki lakos írta alá a petíciót. Mindez jól mutatta, mennyire nem akarja a település a szomszédságába kényszerített akkubontót, mennyire pozitív módon, mennyire egységesen képes kiállni Tárnok jelentős része az egészséget veszélyeztető beruházás ellen, és még a jobboldali szavazók is milyen elsöprő lendülettel utasítják el a kormánypárt tervét. Nemcsak a régi Orion gyár akkubontóvá válásáról, hanem a nem messze tőle kiemelt fejlesztési területnek nyilvánítani akart negyven hektárról is, ahol ki tudja, milyen káros üzemek épülhetnének fel lakossági és önkormányzati beleegyezés nélkül.
Hogy mit lépett erre a kormánypárt? Mivel jól érzékelik, hogy az elmúlt hónapok országos botrányai miatt egyre inkább recseg és ropog az egész rendszer, kicsit visszavettek a tempóból. Éppen Érden és Tárnokon, ahol a leghangosabb volt a polgármesteri és lakossági tiltakozás, a helyi ellenzékben lévő Fidesz nagy meglepetésre maga nyújtott be népszavazási kezdeményezést arról, hogy építsenek-e a két településre környezetszennyező üzemeket. Érdekes, hogy Sóskúton, ahova valóban akarnak építeni, ezt a népszavazási kérdést nem erőltetik, ellentétben Érddel és Tárnokkal, ahova az égvilágon senki nem is akar ilyet hozni (bőven elég nekünk a sóskúti szomszédság, ugye). A térség kormánypárti országgyűlési képviselője, Aradszki András a tárnoki lakossági fórumra ugyan éppen nem ért rá eljönni, az érdin pedig rendkívül felkészületlenül beszélt, szintén a népszavazási kezdeményezés mögé állt. Mindenki jól ismerheti a hatalom rendszerét, amely semmiféle belső ellenvéleményt nem tűr meg, ezért vagy itt, térségünkben élnek az ország legbátrabb fideszes politikusai, akik kurucos virtussal szembemennek saját kormányuk akaratával, vagy csak a veszett fejsze nyelét menteni próbáló színjátéknak lehetünk tanúi – mindenki döntse el maga. Főleg, hogy miután a tárnoki polgármester kérte a kormánypárt helyi képviselőit, engedjék, hogy az általuk felvetett kérdést magánszemélyek helyett a képviselőtestület nyújtsa be, mert úgy a törvények szerint sokkal gyorsabban lehet népszavazást kezdeményezni (például akár már a június 9-i önkormányzati és EU-választási napon), erre nem jött semmilyen válasz. De hamarosan talán kiderül, honnan is fúj a szél…
Tárnokon itt tart most az akkuügy, az biztos, hogy a jelenlegi önkormányzati vezetés minden lehetséges eszközzel harcba száll a tervezett üzem ellen. Ugyanúgy, ahogy Érd polgármestere és lakossága, és ugyanúgy, ahogy a sóskúti civilek. Hogy ez mire lesz elég, a következő hetekben kiderül.
K. Z.