Gálos István beszámolóját olvashatják közös koncertjéről James-szel a Heinrich Antal Házban.
Az egész egy kérdéssel kezdődött, amelyet évekkel ezelőtt kaptam: „Te csak a rock and rollt szereted? Mármint Elvist, Chuck Berry-t, Hungáriát, Komár Lacit?” Természetesen „nem” volt a válaszom, hiszen zenei ébredésem egybeesett a 70-es évek közepén, végén berobbant rock-korszakkal. Akkor mi úgy hívtuk, hogy csöveskorszak, utalva az akkor divatos szűk farmerekre. Egyszerre rajongtam a Hungáriáért és hallgattam teljes hangerőn a Becsületet a Piramistól Révész Sanyival.
Gyermekfejjel is úgy gondoltam, hogy kétféle zene van, stílustól függetlenül: jó és rossz. Én minden jó zenét szerettem már akkor is.
Zenekarommal, a Shake and Roll-lal eleinte a rockzene bölcsőjét jelentő klasszikus rock and rollokat tűztünk műsorra. Elviséktől és a két magyar mestertől, Fenyőtől és Komártól. Tárnokon is ezzel a műsorral debütáltunk évekkel ezelőtt. Településünk büszkesége, Zalatnay Cini is ehhez a korszakhoz kapcsolódó dalokkal tisztelt meg bennünket közös fellépésünk alkalmával. Örök hála neki.
Ezt követően gondoltam úgy, hogy a rock iránti vonzalmamat is kifejezem, ezért elhívtam a Heinrich Antal Házba a legsokoldalúbb szövegírót, Horváth Attilát és vele végig vettük életművének legfontosabb állomásait: Piramis, Korál, Charlie, Cserháti. Az estről nagyon jó visszajelzéseket kaptunk. Ez felbátorított arra, hogy a Tárnoki Közösségi Színtér támogatásával elhívjak a magyar rock kiemelkedő egyéniségei közül néhányat.
Korábban említettem, hogy a Piramis-lemezeket rongyosra hallgattam tizenévesen, ezért meghívtam a zenekar gitárosát, Závodi Janót, aki lenyűgözte a tárnoki rockrajongókat. Elég, ha leírok egy-két dalcímet: Ha volna két életem, Becsület, Tegnap itt hagyott.
Tavaly pedig Gidófalvy Attilával beszéltük végig zenéléssel egybekötve az életét. Aki ott volt, az igazolhatja, hogy Gidó dumában és zenében is odatette magát. Igazi rockzenész, akinek minden nézőhöz volt egy kedves szava.
Eljött az idei év kezdete, itt van a tavasz, éledezik a természet, gondoltam, egy igazán nagy durranást illene csinálni. Megkérdeztem Edinát, a Heinrich Antal Ház vezetőjét: mit szólna, ha meghívnánk a legmeghatározóbb magyar beat-rock együttes, az LGT énekes-gitáros-dalszerzőjét, Karácsony Jánost? Rögtön igent mondott! Az eddigi tapasztalataim alapján gondoltam, ahogy a korábbiak, úgy ő is készséges lesz a vendégszereplésre. Nem tévedtem, örömmel vállalta a tárnoki fellépést. Innentől kezdve volt csak bennem igazán izgalom: tényleg össze fog jönni?
A legnehezebb feladat a rengeteg közismert dalból kiválasztani azt a hetet, amit játszani fog velünk, nekünk. Két dalhoz ragaszkodtam, az egyik az Ő még csak 14, a másik egy Karácsony-szerzemény, az Utolsó szerelmes dal. Nem kellett győzködnöm, szívesen játssza ezeket. Tudtam, hogy vannak olyanok, amelyeket azért nem játszik, mert azokat az eltávozott zenésztárssal, Somló Tamással énekelte együtt, ilyen például az Álomarcú lány. Már a próba alatt is jókedvű volt, partnerként tekintett a zenekarra, segítőkészen állt a közös munkához. Többször is hangsúlyozta, hogy bátran játssza a zenekar a saját ötleteit.
A Shake and Roll zenekar játszott másfél órát a koncertből, már akkor is remek volt a hangulat, de amint felkonferáltam Jamest, megérkezett a csoda: még egy akkordot le nem fogott, egy hangot nem énekelt, de már megnyerte a közönséget. Amikor belekezdett az Ő még csak 14-be, akkor elszabadultak az indulatok. Remek dal, impulzív előadás, fantasztikus énekes. A közönség pedig beindult, végig énekelte az összes számot. James annyira élvezte a koncertet, hogy több számba is beiktatott nem várt gitárszólókat. Sorra jöttek a nagy slágerek: Embertelen dal, Miénk ez a cirkusz. A Szólj rám, ha hangosan énekeleket az egész nagyterem teli torokból üvöltötte. A közös éneklés a Neked írom a dallal folytatódott, az utolsó szám a Miénk itt a tér volt. Méltó zárása egy feledhetetlen estének.
Ahhoz szoktunk, hogy az LGT-dalokat hatalmas koncerteken hallgattuk élőben, legyen az a Tabánban vagy a Nyugati pályaudvaron, a Sziget nulladik napján vagy legutóbb a Balaton-parton. Nekünk ezen az esten megadatott, hogy egészen közelről élvezhettük ezeket a korszakos számokat egy csodálatos zenész feledhetetlen előadásában. (Zárójelben jegyzem meg: kívánom minden férfi ismerősömnek, hogy 72 évesen legyetek ilyen fiatalosak, életerősek, mint James!)
Köszönet mindenkinek, aki részese volt 2024. március 8-án ennek a feledhetetlen estének! Remélem, folytatása következik hamarosan!
Gálos István