Az alábbiakban összegyűjtöttünk néhány érdekesebb cikkrészletet településünkről a Pest Megyei Hírlapból.
65 éve
Múlik-e a viszály Tárnokon? Ezzel a sokatmondó, illetve jelentőset kérdező címmel vezeti fel hosszú riportját az újság, amelyből kiderül, hogy a tárnoki régi lakosok és az új beköltözők nem nagyon kedvelik egymást. Márpedig ez azért sem szerencsés, írja a lap, mert a haragszomrádból nem más, mint maga a kommunista párt húzza a rövidebbet, a faluban terjengő szóbeszéd szerint akinek nincs baja, majd lesz, ha belép a kommunisták közé. Na de hagyjuk a régi perpatvart és a régi pártot, nézzük, milyen arcát is mutatta az újságírónak az 1959-es Tárnok.
„A budai hegyvonulat lankásabbá szelídül ezen a tájon. A hegy talajában két-három ásónyomnyi mélység után kemény mészkövön koppan az ásó. Az építkezésekhez kitermelt kő helyén a hegy gyomrába vájt pincék látszanak a távolban, már a vasúti töltéstől. Közvetlenül a sínpárak tövében új, városias jellegű házak, kerttel, disznóóllal, baromfiudvarral. Nyugdíjasok, Pestre bejáró munkások, kisemberek jövedelempótló építkezései.
Ez Tárnok község nemrégiben felépült, Ligetnek nevezett része. Egy bekötőút választja el vagy ha úgy tetszik, kapcsolja hozzá a hasonló jellegű Újtelephez.
Ófalu, az eredeti település kocsiszínes, istállós, kazlas parasztudvarokkal körülbelül négy kilométernyire fekszik. A balatoni műúttól vezető út baloldalán, szintén négy-öt kilométeres távolságban, a Lenin Tsz istállói látszanak, a volt Teleki-birtokcselédházai, fölöttük a szeszgyár kéményével.
A tanácsháza köztesen épült Újteleptől és a régi községtől egyforma távolságban, azzal az elgondolással, hogy tíz-tizenöt év múlva majd itt alakul ki a központ, piaccal, modern üzletekkel. Az ötezer lakosú községben működő négy alapszervezet összesen negyven tagot számlál. (…)
Ahogy ez csaknem mindenütt általános, az ófalubeliek idegenkednek az újonnan betelepülőktől. A termelőszövetkezetbe tömörült vagy egyébként funkciót viselő szegényparasztok sógorkomák, rokonok a falu módosabb, tehát a régihez jobban ragaszkodó, maradibb gazdarétegével. Évekre szóló harag, szembenállás, pártszervezetek közötti viszály születik egy-egy félreértett megjegyzésből, italos fejjel mondott szóból, görbének vélt tekintetből.”
(1959. szeptember 18.)
50 éve
Bajnoki címet nyert a Tárnok futballcsapata a járási bajnokságban. A csapat mérkőzéseire rendszeresen négy-ötszáz szurkoló járt, ráadásul az új szezonban erősíteni is sikerült. Nem akárkivel, hanem az Aranycsapat legendás futballistájának fiával.
„A tárnoki sportkör 1913-ban alakult, s azóta több nevet is viselt. 1971 óta a termelőszövetkezet patronálja a sportkört és Tárnoki TSZSK néven szerepelnek. A labdarúgók az egyesület fennállása óta több osztályt is megjártak. A csapat a 60-as évek végén esett ki a területi bajnokságból, s azóta a budai járásban rendszeresen az élmezőnyben végeznek. Az 1972/73. évet a második, a legutóbbi bajnokságot pedig az első helyen zárták. Az együttes játékosai a közelmúltban kapták meg a bajnoki érmeket, s ezenkívül az együttes gólkirálya, Bagdi István egy kis trófeát is kapott: talpakon álló műanyag labdát. Minden évben ezzel jutalmazzák a legeredményesebb csatárt.
Az együttes legutóbbi sikereihez tartozik: ők nyerték a dél-budai tornát, amelynek döntőjét az Érdi MEDOSZ Sporttelepen rendezték. Somogyi Henrik, az egyesület elnökhelyettese elmondta még, hogy az egykori neves válogatott labdarúgó Zakariás József fiával, Zakariás Tamással erősítettek. Zakariás Tamást, aki a helyi téesznél dolgozik, az ÉRDÉRT csapatától igazolták át.”
(1974. szeptember 1.)
35 éve
Egy élelmes tárnoki gazda betörőt fogott, a nyakon csípett embert azzal a lendülettel át is adta a rendőrségnek. (Az alábbi történetben a vezetékneveket a korabeli újsággal ellentétben mi csak kezdőbetűvel jelöltük.)
Lássuk, mi történt K. Józseffel és Sz. Jánossal.
„Mindketten Ócsán laknak, de gyalogtúra jegyében jutottak el Tárnokra az öreghegyi üdülő körzetébe. Velük esett meg az a csúfság – a nyaralótulajdonosok szerencséjére! –, hogy augusztus 9-én fél hét tájban L. István kiment a nyaralójába. Alighogy kiszállt a kocsiból, hátulról, a pince felől üvegcsörömpölést hallott. Nézi, s látja ám, hogy egy sovány ember mászik ki a pincéből. Nem volt rest, elkapta, de az kiugrott a ruhájából. A tettes futásra fogta a dolgot, a tulajdonos pedig kocsival utána. Elkapta, bevitte a kapitányságra. Ott aztán percek alatt kiderült, hogy a nyakon csípett betörőnek, K. Józsefnek társa is volt. Az békésen aludt még akkor is az orgonabokor tövében – lévén, erősen felöntött a garatra –, amikor a rendőrök a helyszínre érkeztek. Mivel Sz. büntetlen előéletű, s nem is segédkezett a betörésben, csak haszonélvezője volt: enni-inni kapott abból, amit K. talált, így őt futni hagyták. Minden bizonnyal gyalog rója az utat Ócsa felé …”
(1989. szeptember 6.)
K.Z.
Képforrás: Tárnoki KSK honlapjáról.)