Az alábbiakban összegyűjtöttünk néhány érdekesebb cikkrészletet településünkről a Pest Megyei Hírlapból.
65 éve
Új üzem indult Tárnokon, kilenc dolgozó kapott munkát a kicsi, de korszerű gépekkel felszerelt szeszfőzdében.
„A mezőgazdasági Szeszipari Vállalat tárnoki szeszfőzdéje is megkezdte a főzést. A kis üzem havonta 180-200 hektoliter 90 fokos tiszta szeszt készít cukorrépából, rozsból és burgonyából.”
(1959. október 17.)
60 éve
Nagy sikert aratott Tárnokon a tatabányai-bánhidai szlovák nemzetiségi együttes, amely főképpen bányász tagjai segítségével ápolja a szlovák hagyományokat. Négy Pest megyei községben léptek fel, az utolsó állomás Tárnok volt.
„A művelődési otthon tágas nagyterme szűknek bizonyult az érdeklődők befogadására, igen sokan az udvarra szorultak és onnan hallgatták végig a műsort. (…) Az együttes legtöbb férfitagja bányász, aki szabad idejét örömmel áldozza fel a szlovák kultúrhagyományok ápolására. Szívesen vállalkoztak erre a Pest megyei kirándulásra is, mégpedig szabadságuk terhére, akinek pedig már nem volt fizetéses szabadsága, az fizetés nélküli szabadságot kért, hogy részt vehessen a kiránduláson. A Pest megyei látogatásnak Tárnok az utolsó állomása, az autóbusz még az éjjel hazaviszi őket, és a legtöbben holnap reggel már ismét a bányában dolgoznak. (…)
A színpadon a vegyeskar előadásában egymás után csendültek fel az édes-bús szlovák dallamok, de elhangzott néhány magyar népdal is. A táncegyüttes színes népviseletben szlovák és magyar népi táncokat mutatott be. Egyik-másik számával szinte balettszínvonalat ért el. A nagy sikerű műsort néhány tréfás jelenet előadásával is tarkították és nagy tetszést aratott egy idős bányász, Benkovics Ferenc virtuóz szájharmonika-játéka. Két órán át gyönyörködtette a szlovák együttes a tárnoki közönséget, végül a hagyományos bányászindulóval zárta be a szép műsort. A vendégek a műsor után éjfélig együtt maradtak közönségükkel, a fiatalság pedig táncmulatságot rögtönzött a művelődési otthon nagytermében.”
(1964. október 29.)
50 éve
Váratlan problémával kellett megküzdeni a Pest megyei településeken. A rengeteg eső miatt ugyanis sárten-
gerré változott a föld, a nagyobb gépek elakadtak, a termést azonban meg kellett menteni. Szerencsére érkezett a segítség.
„Az Egyesült Tárnok Termelőszövetkezet elnöke, Lovas Géza nehéz napokat élt át.
A paradicsom fagyérzékeny. Szerencsére a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatói – ma is százan dolgoznak itt – egész heti megfeszített munkával sokat tettek azért, hogy megmentsék a termést. Értékes segítséget nyújtott négy napon át a sóskúti általános iskola százötven s a hét végén az érdi gimnázium kétszáznyolcvan diákja. Az utolsó tíz hold termése is a feldolgozóba kerül csütörtökre. Ez már biztos — teszi hozzá.
A jövő héten még számítanak az egyetemistákra és a tárnokligeti iskolások segítségére. Addigra talán sikerül kiszabadítani a földből a 40 hektárnyi cukorrépát. Ez most a legmegerőltetőbb feladat. A 400 vagonnyi kukoricából eddig mindössze 20 vagonnal sikerült betakarítani, a kombájnok megint elsüllyedtek, még a homokon is.”
(1974. október 23.)
35 éve
Ma már senkinek sem jelent különösebb problémát, ha külföldre akar telefonálni, ám a nyolcvanas évek végén ez még nem volt ennyire sima ügy.
„Göd, Százhalombatta és Szentendre után – október elsejétől – Érd és környékének telefonelőfizetői is egyszerű tárcsázással teremthetnek közvetlen távbeszélő kapcsolatot 99 ország telefontulajdonosaival. A szolgáltatások bővítését az tette lehetővé, hogy a közelmúltban a fővárosban üzembe helyezték az új digitális vezérlésű távhívó központot. Ennek korszerű berendezése biztosítja, hogy az érdi telefonközpontban elvégzett néhány átalakítás után most már Pátyról, Tárnokról, Zsámbékról, Biatorbágyról és Sóskútról is közvetlen kapcsolatot lehet teremteni mindazokkal az országokkal, amelyek részt vesznek a nemzetközi távhívóforgalomban.
Az új szolgáltatás bevezetésével a nap bármely időszakában a digitális rendszer szinte percek alatt keresi meg a kapcsolatot a külföldi telefonelőfizetőkkel.”
(1989. október 3.)
30 éve
Három tárnoki hír is szerepelt aznap az újságban. Az egyikből kiderül, hogy komolyabb építkezések folynak Tárnokon, a cél a szennyvízhálózat létrehozása, az évben 8 kilométernyi csatorna megépítését tervezték. A másik érdekesség, hogy a nagyközség tulajdonába került a főúton lévő Nepomuki Szent János szobor. Ezt az önkormányzat kérte, és a Pest Megyei Vagyonátadó Bizottság a műemléki védettség alatt álló szoborral kapcsolatban közmegelégedésre hozott határozatot.
A harmadik hír pedig egy különös nyári balesetről számolt be.
„ A Benta-patakon lévő, gyalogosközlekedésre alkalmas vashíd mederben lévő fatámaszát gyerekek felgyújtották. Ä támasz nélkül maradt hídra két tehén tévedt, s a híd a patak medrébe rogyott. A polgármesteri hivatal műszaki csoportja három nap alatt helyreállította az átjárót.”
(1994. október 10.)
K.Z.
(képforrás: Tárnok Helytörténet)
