A Lajka alapítvány tárnoki Cicaházának üzemeltetőjével beszélgettünk, aki évek óta menti és gyógyítja a cicákat, gazdát talál nekik. Többször elérzékenyülve meséli a rengeteg történetet Szegedi Zsuzsa, hiszen mindegyik cicának emlékezetes pillanatai voltak.
Mesélj róla, hogyan kezdődött nálad ez a szenvedély a macskamentés iránt?
Zuglóban éltünk egy panellakásban, és egy menhelyről hoztunk el kettő kandúr cicát, mert nagyon félősek voltak és szocializálni kellett őket, hogy simogathatóak legyenek. Hamar gazdira találtak. Ezen fellelkesültem, és kértem még két cicát, nekik fél év után sikerült gazdát találni. Aztán egy háromlábú kutyust is örökbe fogadtam és akkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy jó lenne egy kertes ház, ott könnyebb lenne, és kikötöttünk Tárnokon hat évvel ezelőtt. Aztán rátaláltam a Lajka Állatvédő Alapítványra, és azóta velük dolgozom, így lettem a tárnoki Cicaház helyi képviselője.
Hány cica van most jelenleg nálad, mennyit sikerült örökbe adni?
Jelenleg is húsz van nálam, ebben benne van három saját és négy „beragadt”, beteg, felnőtt, bizalmatlan cica, a többinek gazdit keresünk. Nagyjából húsz macskát sikerült befogadó gazdához adni az idén, ez nagyon jó arány, sikernek könyvelem el. Összesen az évek alatt legalább száz cicát adtam örökbe. Van egy Facebook-oldalam, a Zsufi cicanaplója, ahol folyamatosan hirdetem a gazdi kereső cicusokat, és onnan is jelentkeznek.
Milyen egy mentés? Hogyan fogtok be macskát, ha menni kell érte? Minden esetben örökbe lehet adni őket?
A magára hagyott, beteg cicákkal viszonylag könnyebb a helyzet, vagy a kölykökkel, ha szelídek. Viszont az elvadultan hagyott felnőtt macskák, akik akár már kolóniákban élnek, és folyamatosan szaporodnak, az egy speciális eset. Van egy angol program, amit TNR-nek hívnak, azt követjük mi is. Ez azt jelenti, ilyenkor a speciális „csapdás lányok” mennek, ehhez ők értenek. Egy élve fogó biztonságos ketrecbe csaljuk étellel a vad cicákat, és utána ivartalanítjuk őket. Aztán megjelöli az állatorvos őket a fülüknél, és két hét gyógyulási idő után engedjük vissza őket oda, ahol befogtuk. Fontos tudni erről a folyamatról, hogy sajnos ezek a felnőtt vad cicák már nem szocializálhatók, ezért, hogy kapjanak esélyt az élethez, ezt csak így tudjuk megoldani. Később persze ezeket a vad cicákat önkéntesek folyamatosan etetik, nem hagyjuk magukra őket.
Nehéz szokott lenni, amikor odaadsz egy cicát, aki időközben a szívedhez nőtt? Vannak feltételek, amit az örökbefogadónak be kell tartania?
Nagyon rossz érzés sokszor. Mindig szerződést írunk, amiben benne van, hogy nem engedhetik az utcára, a későbbi állatorvosi költségekért az új tulaj felel, viszont mi indoklás nélkül vissza is veszünk cicát, amit már egyszer örökbe adtunk. Egyetlen cicát adtam oda „kijárósnak”, de őt is tanyára, biztonságos környékre vitték – ez a macska is speciális eset volt, ugyanis nem bírta a bezártságot. Azt érdemes tudni, hogy amelyik nem bírja, azt annyira megviselheti, hogy akár bele is pusztulhat. Sajnos, ez a cica hiába élt messze az utaktól, de így is elütötte véletlenül egy autó. Ezek után, ha megkérdezik, miért nem adok örökbe cicát kijárósnak, akkor ez az indok.
Milyen cicust könnyebb örökbe adni: kicsiket vagy a felnőtteket?
Érdekes, hogy jönnek olyanok is, akik kifejezetten problémás, vagy idős macskát keresnek. Viszont a legkönnyebb a kisebb cicusokat örökbe adni, ők nagyon hamar gazdira találnak. Mindegyik cicát oltva, parazita mentesítve és ivartalanítva, legtöbbet chipelve adom örökbe. Amikor pedig eljönnek választani, előfordul, hogy a cica választja ki a gazdit. Nagyon érdekes dolog ez. Ilyenkor részletesen elmesélem, milyen típusú a cica, sokszor az első napokban, hetekben inkább bizalmatlanok, félősek, antiszociálissá válhatnak, hiszen idegen helyre, környezetbe kerülnek, mások a hangok, szagok, és ismeretlen a terep számukra. Idő kell nekik, amíg megszokják, és ehhez sok türelem is kell az új gazditól.
Mi volt eddig a legnagyobb mentési akció, amelyben részt vettél?
Képzeld, Kápolnásnyékre hívtak egyszer az ott lakók, hogy van egy „kóbor kolónia” amit fel kéne számolni. Így élve fogóval szinte egyesével, szomszédok segítségével fogtuk be a cicusokat, naponta oda járva. Legalább negyven macska volt ott szabadon, gazdátlanul, ebből több hozzám került. Némelyik felnőtt macska olyan vad volt, hogy a ketrecbe csak bottal tudtam benyúlni etetni, vagy nyitni-csukni az ajtót. Miután egyszer véresre karmolta egy vadabb macska a kezemet, óvatos vagyok. Az idősebb vad cicákat a kötelező ivartalanítás után, és amíg fel nem gyógyultak, egy tanyára engedtük szabadon, ahol egy hölgy elvállalta az etetésüket, ők pedig cserébe segítettek a tanya rágcsálóirtásában. A kölykökkel könnyebb volt, ők hamar gazdára találtak.
Mit üzennél a macskatartóknak?
Az egyik legfontosabb, hogy ivartalanítsák időben a macskájukat, hiszen egy évben akár három-négy almot is hozhatnak, ez alkalmanként négy-nyolc kölyköt jelent, és a macskák nagyon fiatalon ivarérettek. Esetenként elbújtatva tartják a kismacskáikat az anyamacskák, aztán egyszer csak valahonnan elő hozzák őket a gazdinak megmutatni, és így pillanatok alatt rengeteg cicus lehet a ház körül, amit már nem győznek etetni. Sokszor így alakulnak ki a kóbor kolóniák is, hogy a kölyök macskák már vadak lesznek, és elszaporodnak egy környéken. Van egy svájci alapítvány, a Susy Utzinger amely segíti a Lajka alapítványt az ivartalanításokkal, így tavaly több mint 500 cicát sikerült ivartalanítani országosan.
Lehet-e hozzád önkéntesnek jelentkezni? Ha igen, miben tudnak segíteni?
Természetesen, előfordult már, hogy jöttek egy héten egyszer-egyszer, de most jelenleg nincsen segítőm. Akár olyan segítő is jöhet, aki valamilyen okból nem tarthat otthon cicust, és nagyon szeretné simogatni őket. Nagyon fontos lenne nekem, hogy akinek van ideje, akár csak néhányszor egy héten pár órára is, de jönne simogatni, babusgatni a cicusokat, mert szeretik a törődést. Az új emberekre, ingerre is szükségük van, hogy könnyebben találjak nekik gazdit, és ezáltal jobban szocializálódnak a cicusok. Ahogy már mondtam, az Fb-oldalamon Zsufi cicanaplója néven megtalálnak, és lehet nálam jelentkezni, várom szeretettel őket.
Aki szeretne támogatni titeket, vagyis a cicusokat az hogyan teheti meg?
Helyben is fogadunk adományokat a tárnoki Cicaháznál, továbbá a Zsufi cicanapló, valamint a Lajka Állatvédő Alapítvány Facebook oldalán. A gazdikereső cicák a lajkás Árva Cicák csoportban megtalálhatóak. Cicakonzerveket, macskaalmot, vagy lepedőket, amiket frissen a cicusok alá tehetünk, szívesen fogadunk. A Lajka alapítvány számlaszámára tudnak utalni, 11742111-25341579-00000000 a szám, valamint jogosultak a személyi jövedelemadó 1 százalékára is.
Örökbefogadható cicák:
Müzli – A benti kalandor
Müzli a bájos cirmos nőstény, Bóbita büszke lánya, már hét hónapos és kész arra, hogy megtalálja álomgazdiját. Kétszer oltva, ivartalanítva és parazita mentesítve várja, hogy szerető otthonra találjon. Kizárólag benti tartásra keresünk számára felelős gazdit, hiszen nem csak egy cicáról van szó, hanem egy szerető társról, aki nyugodt természete ellenére imád játszani, szaladgálni és élvezi a simogatásokat. Kézhez szokott és szobatiszta, alomra jár, így tökéletes választás egy olyan családnak, aki egy kedves és játékos cicával osztaná meg otthonát.
Lara – A bújós szépség
Lara egy éves lett, puha és selymes szőrével elbűvölő látvány. Ő idén februárban érkezett Budapestről egy veszélyes helyről, és azóta is keresi azt a különleges, türelmes gazdit, aki megérdemli bizalmát. Bár először elbújik és láthatatlan szeretne lenni, idővel megmutatja igazi szépségét és szeretetét – nekem és egy segítőnek már sikerült elnyerni a bizalmát. Rendszeresen oltva, ivartalanítva és parazita mentesítve van, negatív FELV/FIV tesztjei pedig bizonyítják egészségét. A fotón talán kicsit szomorúnak tűnik, de csak azért, mert még nem találta meg álmai gazdiját. Karácsonyra ő is saját szerető családra vágyik, aki mellett végre boldogan dorombolhat.
Z.K.
