Hatalmas futballrajongó, óriási zenebarát, emlékezetes beszélgetős estek szervezője, lelkes szemétgyűjtő és kerítésfestő. Gálos Istvánnal beszélgettünk hobbikról, tervekről és kötelezettségekről.
Gálos István csaknem húsz éve él Tárnokon, informatikusként dolgozik egy budapesti cégnél. Felesége tanárnő, fia a marketinggel foglalkozik, lánya tolmács és fordító. Immár büszke nagypapa is, tizenegy hónapja született első unokája. Valódi közösségi ember, imádja a remek programokat, ő maga is sok érdekes beszélgetést, zenés estet szervezett Tárnokra. Hetente kétszer-háromszor futballozni jár a Katlanba, és olykor kapusedzéseket tart a fiatal tárnoki tehetségeknek. Tavaly óta önkormányzati képviselő, a 8-as körzetben ő kapta a legtöbb szavazatot.
Futball mellé rock and roll – nem rossz párosítás.
Mindkettőbe gyerekfejjel szerettem bele. A hetvenes években az Újpestnek fantasztikus csapata volt, ezt talán még a fradisták is elismerik; és arra az időre tehető a rockzene magyarországi aranykora is. Számomra a Piramis és a Hungária jelentette a csúcsot.
Sok-sok évvel később, immár nem annyira gyerekfejjel Tárnokra is a labdarúgás miatt került. Mi történt?
A fiam focizott, a serdülőcsapatuk itt vendégeskedett, én meg eljöttem megnézni a meccset. Megtetszett Tárnok, a szép környezet, a sok hangulatos ház a focipálya mellett. Elkezdtem nézelődni, érdeklődni, és végül 2006-ban vettünk itt egy telket. Hamar megismerkedtem Zombori Andrissal, a tárnoki válogatott futballistával. Ő nevezett el – újpesti kötődésem, meg a Törőcsik-pólóm miatt – Törőnek. És persze megismerkedtem sok helyi fradistával is, akik eleinte furcsán néztek rám a póló miatt, megfagyott a levegő, amikor beugrottam egy kólára a bisztróba, de aztán jókat beszélgettünk.
Már itt Tárnokon kezdett el komolyabban foglalkozni a zenével is, vagy volt némi előélete?
Legfeljebb a rengeteg koncertet tekinthetjük annak, illetve később a céges bulikon néha hozzám került a mikrofon, és akkor szívesen énekeltem. Vagy próbáltam énekelni… De amikor a gyerekeim már nagyobbak lettek, úgy gondoltam, kicsit továbbfejlesztem magam, és elmentem egy énektanárhoz leckéket venni. Majd megalakítottuk jó tíz éve a Shake and Roll együttest, ahol a többiek vérprofik, én meg igyekszem…
Már igen sok emlékezetes fellépésen vannak túl itt a településen, és sokszor híres zenészeket is Tárnokra tudott hozni. Gidófalvy, Zeffer, Takáts Tamás, Závodi, Karácsony: ismerte őket korábbról is?
Nem. Horváth Attila – aki többek között a Korál, a Piramis és Horváth Charlie szövegírója is, tehát igencsak legendás híre van a szakmában – volt itt először, akkor még afféle magánszervezésben. De kiválóan sikerült a találkozó, jót beszélgettünk, és gondoltam, ha egyszer bevált, miért ne ismétlődhetne meg. Ma már könnyebb a zenészeket rávenni, hogy jöjjenek, hiszen referenciának ott vannak a korábbi estek, és igyekszünk minden évben egy-két hírességet Tárnokra hívni. Igen, eddig főként férfiak jöttek, de szeretnénk női előadókat is vendégül látni. Még a kezdet kezdetén Zalatnay Cini is fellépett, mondjuk ő nem messziről érkezett, lévén tárnoki: fantasztikus volt a szakmaisága és a személyisége is. Sosem felejtem el, hogy a koncert végén az elhunyt Komár László nevében is megköszönte a lehetőséget, mondván, ez neki is biztos tetszett volna.
Horváth Attilánál még afféle magánszervezést említett. Ma már profibb a körítés?
Természetesen, sok segítséget kapunk. Hadd emeljem ki a Közösségi Színtér részvételét. Remek kapcsolatban állunk a KÖSZI-vel, és nekünk is nagy büszkeség, hogy felléphetünk például a Benta Feszten is. A zene elképesztő dolgokra képes: öröm látni, ha a polgármester táncol egy más politikai nézeteket valló képviselővel, de említhetnék saját példát is, hiszen azon a Komár-esten én is olyan dalt énekeltem az ő emlékére, amit sohasem hittem volna: a Fradi-indulót. Na jó, azért erre nem vagyok büszke…
Gálos István neve Tárnokon jól ismert, most pedig már nemcsak hatalmas futballszurkoló, legendás zenerajongó és örökös közösségi ember, hanem önkormányzati képviselő is. Hogyan került az új pozícióba?
Alighanem ez az ismertség is közrejátszott abban, hogy megkerestek a Civil Fórumtól. Marozsán József alpolgármester jó barátom; céljaik, terveik közel állnak hozzám, így elvállaltam a képviselőjelöltséget, és júniusban győzni is tudtam a körzetben.
Ha jól tudom, a győzelem után a mai magyar politikában pláne különlegesnek tűnő gesztust tett.
Remélem, nincs ebben semmi különleges. Két hölggyel szemben sikerült mandátumot szereznem, korrekt küzdelemben, ezért úgy tűnt helyénvalónak, hogy a választás után mindkettőjükhöz elmenjek egy-egy csokor virággal, bízva abban, hogy a továbbiakban is jó kapcsolatot tudunk kialakítani.
A 8-as körzetben nyert, amely az Odlúk környékét jelenti. Milyen tervei vannak erre a ciklusra?
A Honfoglalás utcai óvoda melletti közlekedést mindenképpen szeretnénk megoldani, csúcsidőben most rengeteg autó parkol vagy forgolódik ott. Egy fix traffipaxért lobbizok majd a Dózsa György útra, remélhetőleg hamarosan ez is megvalósulhat. Elkezdődhet az Odlúk fejlesztése, legyen emberi léptékű és észszerű a projekt. Továbbá nekem szívügyem a zöld, mármint nem a fociban, hanem a természetben, ezért is szeretnék nagyon sok új fát Tárnokra. Bevallom, elkeserítő azt látni, hogy vannak olyan családi házak, amelyek kertjéből teljesen kiszorult a fa és a fű. Ahol meg van zöldterület, ott maradjon is: hogy egy konkrét esetet is említsek, mostanában sok autó áll a Kegyeleti Parkban az emlékműnél, a füvön. Ez nem jó megoldás, tartsuk tiszteletben a helyet, akkor is kértem az autósokat, most is kérem, ne ott parkoljanak. A sport, ifjúsági és környezetvédelmi bizottság elnökeként szeretnék olyan sportot meghonosítani Tárnokon, amely tradicionális, könnyen kipróbálható, és a lányok is érdeklődhetnek iránta; az asztalitenisz az első számú jelölt. És ha már pingpongasztalról beszélünk, van nekünk egy teqballasztalunk is. Sokat segíthetne a fiatal focistáknak a technika elsajátításában, szerintem a futballpálya mellett lenne a helye.
A közösségépítés ezek szerint továbbra is folytatódik.
Azt nagyon fontosnak érzem. Büszke vagyok arra, hogy sikerült a tárnokiakkal közösen lefesteni a focipálya kerítésének jelentős részét, és hogy szintén a helyi lakosok segítségével rendszeresen szemetet szedünk a környéken. És míg az első években még száz zsákkal jött össze, most ugyanazon a területen csak két-három zsákkal találunk, azaz sokkal jobb a helyzet, az emberek felelősségteljesebben gondolkodnak. Tárnokban továbbra is azt a hangulatos, kellemes, szeretetre méltó falut látom, amit húsz évvel ezelőtt, és együtt sokat tehetünk azért, hogy ez mindig ilyen maradjon.
Kun Zoltán
