Hogyan választunk párt? Milyen szempontokat veszünk figyelembe? Mikor vagyunk készen, hogy kapcsolatba lépjünk?
Az előző cikkem nyomvonalát követve: a férfi és a nő, mint alappillér állnak egy házasságban, és kiegészítő elemeivé válhatnak egymásnak, amikor kimondják a boldogító igent. De hogyan válhatunk közös életünk alappilléreivé? Más szóval, milyen szempontok alapján választunk párt, akivel partnerként élhetünk együtt?
Napjainkban hangsúlyt fektetünk a mennyiségre, a kinézetre, a látható dolgokra. Azonban ez nem új keletű. Mindig is volt az embereknek egy érzéke arra, hogy a fizikailag látható dolgok legyenek a fontossági sorrend elején: mit dolgozik, mit visel, hogy néz ki, milyen kocsija van? Feltehetjük a kérdést, hogy ezekből az embert ismerjük-e meg? Vagy csak egyszerű választ adnak, mert ott van előttünk, nyilvánvalóak. Azonban nem ezek alapján ismerjük meg a másik embert, hanem az elsőre nem nyilvánvaló dolgok alapján.
Ami nem nyilvánvaló elsőre, az egy embernek a belső értékei. A belső értékeink azok, amelyek a motivációnkat formálják. Például értékelem a természetet, ezért motivált vagyok, hogy vigyázzak a környezetemre. Másik példa, hogy a párválasztásnál maradjunk, értékelem a kiszámíthatóságot, ezért motivált vagyok, hogy egy olyan párt válasszak, akire lehet számítani.
De hát amikor párt választunk, sok érzelem forog bennünk, hiszen tetszik nekünk az a másik ember. Szerelmesnek lenni pedig csodálatos: szebbek a napjaink, ha rá gondolunk a másikra, jobb lesz a kedvünk, amikor pedig együtt vagyunk, csak mi vagyunk és mintha a világ többi része nem is létezne.
Ebben az időszakban is fontos, hogy próbáljuk a valóságot látni, a másik valós értékeit, és ne a “mivé válhat ez a kapcsolat” fogalmába szeressünk bele. Mert egyelőre nem tart ott a kapcsolat, és mi sem tartunk még ott érettség szintjén, hogy valóság lehessen. De ki tudjuk deríteni, mi várhat ránk a jövőben, ha komolyra fordul a kapcsolat.
Ilyen, és hasonló kérdések segíthetnek ebben az időszakban:
• Szabadnak érzem magam vele?
• Mutat jeleke, amelyek azt sugallják, felelősséget tud vállalni?
• Tudok rá számítani?
• Egyezik az értékrendszerünk? Ha nem, hajlandóak vagyunk életünket összeegyeztetni?
• Ami most zavar benne, azzal tudnék-e együtt élni hosszú távon is?
• Elfogad engem olyannak, amilyen vagyok?
• Szívesen jelentek meg vele?
• Segít jobb verziójává válni önmagamnak?
Fontos, hogy a válaszokat a tettekben és ne a szavakban keressük. Tettek által ismerjük meg, hogy amiket a másik mond, azokat csak mondja, vagy tényleg úgy is gondolja. Mert egy dolog, hogy valaki azt mondja, ott akar lenni nekünk, és egy másik, amikor ezt tényleg meg is teszi. A tettek legyenek a szavak megtestesítői, mert a tettek által válnak az ígéretek valósággá.
És hogy mikor vagyunk készen egy kapcsolatra? Amikor rendben vagyunk önmagunkkal. Amikor jól érezzük magunkat, és például nem egy menekülési útvonalként, vagy életünk megoldását várva a másiktól lépünk bele egy kapcsolatba. Így a boldogságunkat sem a másiktól várjuk el, és tesszük azt a másik embertől függővé.
Tehát ahhoz, hogy kiderüljön, ki a másik fél, a látható dolgokon túl kell mennünk. Ahhoz, hogy megismerjük a másik értékeit, türelmet, nyitottságot és időt kell adnunk magunknak és a másiknak. Türelem magunkhoz, hogy túlléphessünk saját feltételezéseinken, türelem az érzéseinknek, hogy megéljük, milyen a másik féllel lenni, amikor nehéz, amikor könnyű, amikor unalmas. És türelem a másik fél felé, hogy időt és teret adhassunk az ő személyének felfedezésére. Próbáljunk meg nem elhamarkodottan elköteleződni, hanem hagyjuk meg magunknak és a másik embernek a teret, hogy megmutatkozzon, hogyan működünk együtt. Ezzel tudunk kiépíteni egy jó alapot. Amikor pedig az alap erős, a kapcsolat stabilan tud reá épülni.
Egri Viktória
Viselkedéselemző
