Az alábbiakban összegyűjtöttünk néhány érdekesebb cikkrészletet településünkről a Pest Megyei Hírlap júliusi és augusztusi számaiból.
60 éve
Fejlesztés a vasúton: különleges berendezést teszteltek Tárnok mellett.
„Érdekes kísérlet színhelye most a Tárnok és Martonvásár közötti vasútvonalszakasz. Itt próbálják ki azt az önműködő vonatmegállító berendezést, amelyet egy szovjet gyártól vásárolt a MÁV. A berendezés a korszerű technikai módszerek alapján jelzést ad, illetve tilosra állítja a jelzőberendezést, ha vonat érkezik a vasútszakaszra. A kísérleti üzemelés után az önműködő vonatmegállító berendezést a Miskolc-Nyíregyháza vasútvonalon alkalmazzák majd.”
(1965. augusztus 23.)
50 éve
Ítéletidő pusztított a térségben, Tárnoknak is kijutott a jóból, nagyon körülményessé vált az aratás.
„Napfényes időben indultunk, azonban mire a tárnoki tsz határába értünk, ismét viharfelhő, cseperkélő eső fogadott. Tóth Jenő, a termelőszövetkezet növénytermesztési vezetője épp az imént érkezett meg – a közelgő újabb zivatar miatt megszakítva a határszemlét.
– A 600 hektárnyi búza termőterületünk mintegy felén fordultak meg eddig a kombájnok, 100 vagonnyi szemet takarítottunk be – tájékoztat készséggel –, Miranovszkaja fajtát termesztünk, amelyben eddig nem csalódtunk, de most, a rendkívüli időjárás némileg rácáfolt reményeinkre. Július 7-én kezdtük az aratást, s úgy terveztük, 11-12 munkanap alatt be is fejezzük. Azóta viszont 120 milliméternyi csapadékot nyeltek a földek, megtépázta a táblákat többször is a vihar, s bár az átlagtermés 34 mázsa körül mozog, a hektolitersúly éppen csak megüti az átvételhez szükséges mértéket. A rengeteg eső szinte kimosta a sikértartalmat a búzából. Három nagy teljesítményű kombájnunk napi 9-10 vagon aratására képes, de a nehéz körülmények között ennek csak felét hozzák. Nem is emlékszem olyan aratásra, mint a mostani, amikor gyökerestől szakad ki a talajból a búza, sárral tömődnek el a dobok.”
(1975. július 22.)
45 éve
Különleges történetről adott hírt a Pest Megyei Hírlap. Tárnokon állt egy emlékmű, de egy Áfész-áruháznak kellett a hely, így lebontották. Ám az emlékmű talapzatában iratokat találtak – köztük egy kézírásos beszámolót az állításának napjáról, 1896. május 17-ről.
„A jegyzőkönyv írója, Pelczner Mihály plébános, nemcsak a díszgyűlést örökítette meg, hanem az egész napos ünnepély minden részletét. Hársfákat ültettek Árpád és a hét vezér emlékére, négy hársat pedig négy nagy történelmi személyiség nevével ültettek el az alsó iskolánál: Szent István, Szent Imre herceg, Szent László és Mátyás király emlékét hivatottak őrizni e fák, mert a megítélés szerint ők tettek legtöbbet nemzetük fennmaradásáért. Az ünnepélyen iskolások adtak műsort, s az egybegyűltek közösen énekelték el a Himnuszt. A népünnepet Berkipusztán rendezték meg egy fellobogózott, feldíszített térségen, ahová lovas bandériummal, zászlók alatt, zene- és énekszóval vonultak ki. Menet közben újra elénekelték a Himnuszt, sőt a Szózatot is. Vidáman telt az idő, különféle versenyeket rendeztek, volt táncmulatság és gyermekek meguzsonnáztatása, este pedig tűzijátékra került sor, mely a jegyzőkönyv szerint elég jól sikerült…
A jegyzőkönyv utolsó oldalán választ kapunk arra is, miért létesítették az emlékkövet Árpád nevével a honfoglalók emlékére ültetett nyolc hársfa közötti térségen. Hat tárnoki képviselő saját költségén emlékkövet állított, mely az 1896-os millenniumi megemlékezésről ad hírt az utókornak, s azt is hirdetnie kell, hogy az itt élő tót ajkú lakosság valláskülönbség nélkül, minden párt és politikai színezet mellőzésével igaz magyar szívből ünnepelte meg a haza, a nemzet ezredéves, önálló fennállását.”
A millenniumi emlékmű ma a Fő utcán áll, és talapzatában ott van a jegyzőkönyv egy példánya.
(1980. augusztus 28.)
