Az alábbiakban összegyűjtöttünk néhány érdekesebb cikkrészletet településünkről a Pest Megyei Hírlapból.
65 éve
A téeszesítés jelentős méreteket öltött, nem csoda, hogy az újságok minden lehetséges módon népszerűsíteni akarták. Íme egy kis ízelítő a csaknem féloldalas, Tárnokról szóló, a termelő-szövetkezetbe lépéssel meseszerű jólétet ígérő cikkből.
„ A húszforintos előleg és a pontos kifizetés mindennél jobb propagandának bizonyult Tárnokon a szövetkezet mellett. Á belőle kimaradt néhány egyéni gazda közül az utóbbi hetekben többen is felvételüket kérték. Egyébként Tárnokon, ahogy a főváros közelében máshol szintén, az új tagok zöme meglett korú, vagy idősebb férfi és nagyon sok az asszony is. A fiatalok már évek óta az iparban helyezkednek el, itt azonban nagyon sokan a vasútnál is. Most viszont sok tárnoki fiatal már arról beszél, hogy visszatér a mezőgazdaságba.
– Miért dolgozzam havi ezerszáz forintért a vasútnál, ha idehaza kétszer annyit, vagy még többet is megkereshetek a tsz-ben? — mondta minap egy fiatal vasutas az egyik szövetkezeti tagnak, amikor meghallotta, hogy az illető februári munkájáért 740 forint előleget kapott.”
(1960. április 1.)
60 éve
Tárnok határában furcsa bűntett történt – az egyik ember segíteni akart a másikon, de mivel az nem kért a segítségéből, alaposan elverte. A cikkben szereplő vezetéknevet csak kezdőbetűvel jelöltük.
„K. Sándor 28 éves gyúrói lakos ittas állapotban kötekedő, izgága természetű… Múlt év nyarán Gyúró községből Budafokra lovaskocsin tengerit szállított. Dolga végeztével ittasan ült a bakra, s megrövidítve a hazafelé tartó utat, Tárnok határában földútra tért. Az egyik dűlőútnál látta, hogy egy kerékpáros elakadt a sárban. Odaszólt, hogy szálljon fel a kocsira, szívesen elviszi Pusztazámorig. A kerékpáros nem fogadta el az udvarias meghívást. Erre K. indulatba jött, leszállt a kocsiról és összevissza rugdosta a „kátyúba rekedt” kerékpárost.
A Pestvidéki Járásbíróság K. Sándort hathónapi szabadságvesztésre ítélte és elrendelte kényszerelvonó kezelését is. A vádlott és ügyvédje enyhítésért fellebbeztek.”
(1965. április 1.)
45 éve
Tanácstagot választottak Tárnokon – a beszámoló szerint a Tabán utca lakosai elégedettek voltak a jelölt korábbi munkájával.
„Tárnokon, az 1-es számú választókörzetben Rozsnyai Mihályt, a nagyközségi tanács elnökét jelölték tanácstagnak. A körzet tulajdonképpen a Tabán utca lakosait jelenti. Ez Tárnok legrégibb része, s bizony úgy is hívják a helybéliek, hogy a nyugdíjas körzet. Rozsnyai Mihály tizennégy éve már, hogy ezt a körzetet képviseli, s eddig még nemigen volt kifogás ellene. A beszámolójában felsorolta, hogy az elmúlt évek alatt mi minden épült, mennyit fejlődött a község.
A hivatalos tervükben az ifjúsági ház és a járdahálózat fejlesztése szerepelt, s anyagi erőik is ehhez mértek voltak. Az, hogy ennél sokkal többet teljesítettek, hiszen korszerűsítették a művelődési házat, sőt most már függetlenített vezetőt is tudnak ott alkalmazni; hogy az ötven személyes óvodát 75 gyermeket befogadóra bővítették, s ezzel szinte teljesen megoldották a község óvodai gondjait; hogy felépítették a gyermekorvosi lakást, s így a két körzeti orvos és a fogász mellett a gyermekek egészségügyi ellátása is megfelelő– azt a község lakóinak társadalmi munkája tette lehetővé. A tanácselnök beszámolója őszinte, szókimondó volt, s nem véletlen, hogy a hallgatóság melegen megtapsolta.”
(1980. április 25.)
40 éve
Választásra készült az ország – bár ez még nem különösebben szabad választás volt, hiszen a legtöbb jelölt a Hazafias Népfront kötelékében indulhatott. Igaz, ellentétben a korábbiakkal, most már nyilvántartásba vettek „ellenzéki” jelölteket is, összesen 71-et, és közülük 32 jutott be az országgyűlésbe – mondjuk ezek a politikusok még nem voltak valódi rendszerellenesek, az 1985-öt követő időközi választásokon azonban már indulhattak és nyerhettek igazi reformerek is.
„Második jelölő gyűlésüket tartották tegnap a 20-as választókörzet lakói a tárnoki művelődési házban. Százötvenhatan jöttek el Százhalombattáról, Diósdról, Tárnokról, és Pusztazámorról, hogy javaslatot tegyenek az országgyűlési képviselőjelöltekre.
Fodor Barnabásné üzemmérnök, 1976 óta dolgozik a DKV-ban. Kovács Lászlót, az eddigi képviselőt, már jól ismerik a választókörzetben élők, hiszen öt esztendővel ezelőtt bizalmat szavaztak neki.
Fodor Barnabásné 138, Kovács László 144 szavazatot kapott. Ezután a két jelölt ismertette elképzeléseit. Fodor Barnabásné a párt XIII. kongresszusának arra a határozatára hivatkozott, mint megoldandó feladatra, amely a szociális helyzet javítását tűzte ki célul, különös tekintettel a családfők és nyugdíjasok gondjaira. Kovács László, a gazdaság jövedelemteremtő képességének fokozására hívta fel a figyelmet, mint a gyarapodás alapvető feltételére.”
Mai szemmel azért meglepő lehet olvasni, hogy a jelölteket előbb megszavazták – és csak utána ismertették, mit is kívánnak tenni a közért. Az országgyűlésnek végül Kovács László lett a tagja.
(1985. április 17.)
(Képforrás: sulinet.hu, jobbágyok)