Tárnok leggyorsabb emberével ültünk le beszélgetni, aki húsz évvel később is csaknem úgy képes száguldani, mint profi karrierje idején. Dobos Gábor járt olimpián, világbajnokságon, és most különleges feladatra készül: Tárnokot szeretné megmozgatni.
Milyen időket futna ma a sprinttávokon?
A 60 méteres eredményemet egészen pontosan meg tudom mondani. Mégpedig azért, mert néhány éve úgy gondoltam, felkészülök még egyszer egy futásra. Akkor már 44 éves voltam, és ugyan folyamatosan sportoltam a köztes évtizedekben is, de szöges cipő nem volt a lábamon 15 éve, és a crossfit került fókuszba. Felszedtem plusz tíz kiló izmot. Így ez a futás afféle öngyilkos vállalkozásnak tűnt, de úgy voltam vele, nézzük meg, ilyen korban mit tudok. Fél évig készültem, és a vége dupla siker lett: egyrészt az eredmény 7.24 másodperc, ami elég jó, másrészről pedig nem sérültem meg, ami még jobb…
Ez a 7.24 tényleg elképesztő, alig lassult valamit a fénykorához képest.
Hét tizedet. Az országos rekordot még ma is én tartom, 2000-ben futottam a 6.54 másodpercet, és az bizony már nem mostanában volt, éppen 25 éves a csúcs.
Azaz még mindig Magyarország valaha volt leggyorsabb sprintere, de volt idő, amikor arról olvashattunk, hogy ön az egész világ leggyorsabb fehér embere.
Igen, ennek van ma már egy kicsit furcsa áthallása, de én is láttam ilyen cikkeket. Sevillában a világbajnokságon 1999-ben az egyetlen fehér voltam a 100 méter elődöntőjében. A fedett pályás világbajnokságot Birminghamban rendezték 2003-ban. Ott lettem ötödik 60 méteren, miközben az első négy helyezett színes bőrű futó volt. De természetesen nem a bőrszín a fontos, hanem az ötödik hely ami pályafutásom csúcsa volt.
A 60 méter közelebb is állt a szívéhez, mint a 100?
Ott voltak jobb eredményeim, de azért a 100 a királyszám, és ezen a távon lehet olimpiára is kijutni. Nekem ez 2004-ben sikerült, Athénban rajthoz állhattam, futottam két kört. Elképesztően erős volt a mezőny.
Justin Gatlin lett a bajnok, de a sportrajongóknak ma is ismerős lehet Maurice Greene, Asafa Powell vagy Frankie Fredericks neve. Milyen emlékei vannak az olimpiáról?
Óriási élmény volt ott lenni Athénban, azt aligha kell hangsúlyoznom. Ami viszont teljesen megdöbbentett engem, aki mindig is az egészséges étkezés híve voltam, amikor megláttam az amerikai sportolókat enni. Hol ültek egész nap? Hát nyilván a McDonaldsban…
Egyáltalán hogyan lett Dobos Gáborból sprinter? Ez nem az az atlétikai szám, amely százával nevelné ki a tehetségeket Magyarországon.
Ahogy mondani szokták: sprinternek születni kell. De nincs különösebb története. Sportiskolába jártam, akkoriban az egyesületek vezetői személyesen is sokszor körbejárták az országot, keresve a legügyesebb fiatalokat. Rám a Honvéd figyelt fel, mert gyors voltam. Oda kerültem, és utána már csak futnom kellett.
A futás után viszont új, nem annyira rokon sportággal is megismerkedett. Hogyan jött a crossfit?
Először is elkezdtem edzősködni, mégpedig több sportágban, az évek során voltam teniszezők, röplabdázók, focisták, és atléták mellett is, de például a Liu fivérek révén jól ismert gyorskorcsolya-válogatottnál is segítettem, hogy olimpiát nyerjenek. Erőnléti edzőként dolgoztam a rögbi válogatottnál is, és mivel értelemszerűen nem voltam rossz kondiban, hívtak játszani is, a Battai Bulldogokkal országos bajnok lettem. A crossfit felé 2015-ben fordultam, akkoriban még nagyon új sportágnak számított, Magyarországon is kevesen ismerték, de látszott, hogy rendkívül népszerű lehet.
Ma már Horváth Laura személyében világbajnokunk is van, de ha meg kellene fogalmazni, mi az a crossfit, sokan még a sportőrültek közül is bajban lennének. Szóval mi az?
Nehéz megfogalmazni! Egy olyan funkcionális sport, amely változatos, jellemzően nagy intenzitású és nagyon kemény Az olimpiai súlyemelés alapjaira épül, de tornaelemek ugyanúgy vannak benne, mint bringázás, futás, úszás és állóképesség mindhalálig.
Ez a sport mindenkinek szól?
Abszolút. A masters versenyeken korosztályok szerint csoportosítják az indulókat, de nincs abban semmi meglepő, ha nyugdíjas korú versenyzők is villámgyorsan mennek fel a kötélen. Persze nekik már megvan az a könnyítés például, hogy a lábukat is használhatják, mert az ötven év alattiak még sokszor csak kézzel másznak.
Hamarosan már Tárnokon is testközelből ismerhetjük meg a crossfitet.
Inkább a csoportos funkcionális tréninget, de igen, ez a terv. Takács Attila alpolgármesterrel már évek óta beszélgetünk arról, hogyan lehetne megmozgatni a tárnoki lakosokat. De nem csak egyszer-egyszer, hanem hétről hétre folyamatosan. Nem kell hangsúlyoznom, mennyire fontos a sport az egészséghez, és bizony ezen a téren nem áll túl jól az ország. Úgyhogy végre eljutottunk odáig, hogy megvannak az elképzelések, jó eséllyel megvan a helyszín, és áprilistól belevághatunk.
Mit kell tudnunk, hol, mikor, milyen lesz ez az edzés?
A legfontosabb: ingyenes. Örömmel várunk mindenkit, aki tárnoki és tenni akar az egészségéért. Szóba került, hogy a vasútállomás mellett lenne a helyszín, de végül találtunk egy jobbat, ha mindenki áldását adja rá, akkor az iskola udvarán a sportpályán találkoznánk a mozogni vágyó tárnokiakkal. Heti két edzést tervezünk, fix időpontban, szabadtéren, tavasztól őszig. Egyelőre konkrétumokat még nem igazán tudok mondani, sok minden szervezés alatt van, de folyamatosan tájékoztatjuk a közösségi médiában is a lakosokat az edzésekről. Jöjjenek, próbálják ki, mozogjunk egy jót.
Mit hozzon magával, aki teljesen kezdőként élete első komolyabb sportolására készül?
Igazából semmit, sporteszközöket mi biztosítunk. Ha valaki a saját polifoamot szereti használni, akkor azt hozzon, illetve a törülköző is lényeges, mert itt azért lehet majd izzadni. És természetesen sok vizet, a folyadékot pótolni kell.
Az edzésekre is rollerrel érkezik majd, mint most az interjúra?
Valószínűleg, hiszen az elektromos roller szinte hozzám nőtt. Még a lányomnak vettem egyet évekkel ezelőtt, de megtetszett nekem is, és mielőtt elcsakliztam volna tőle, egy komolyabbat magamnak is beszereztem. Nemcsak Tárnokon rollerezem, hanem Budapesten is egy vonatozás után, és ha Törökbálinton vagy Érden van dolgom, oda is rollerrel megyek. Van benne már ötezer kilométer – azért az nem kevés, ugye?
Nem bizony – és milyen Tárnok rollerről nézve, avagy sétálgatva, egy több mint húsz éve itt lakó ember szemével?
Mindig az élet napos oldalán igyekszem járni, nem véletlen, hogy Tárnokkal is elégedett vagyok. Tudom, mindenki mást szeret benne, vagy éppen mindenkinek más hiányzik belőle, de összességében remek helynek tartom. Egy kis kiülős főtér persze nagyon jó lenne, remélem, megvalósul – nem mintha én nagyon főtéren kiülős típus lennék, de fontos egy beszélgetős hely, mert ma sokkal nehezebb emberi kapcsolatokat kialakítani.
Kun Zoltán