Az alábbiakban összegyűjtöttünk néhány érdekesebb cikkrészletet településünkről a Pest Megyei Hírlap májusi számaiból.
65 éve
Kenyérhiány Tárnokon! – olvashattuk az ijesztő címet, és bizony kiderült, hogy a budai járásban történő ellenőrzés olykor szabálytalanságokat, hiányosságokat is feltárt. Mint éppen itt, ahol néhány óráig bizony az éhség volt az úr.
„Tárnokon a vizsgálat napján reggel tízkor már nem volt a boltokban kenyér. A boltvezetők egybehangzóan kijelentették, „sütéskiesés” miatt nem szállított eleget a sütőipari vállalat, bár a lakosság kétségbeesetten sürgette, hozassanak kenyeret, ennek érdekében semmit sem tettek. A kereskedelmi felügyelő intézkedésére a kora délutáni órákban megszűnt a kenyérhiány.”
A tárnokiak tehát egy ideig joggal mérgelődtek – de mi volt ez a probléma a pátyihoz képest, ahol a kimért deci snapszból egy centiliter hiányzott, nem beszélve Sóskútról, ahol meg egyenesen vizezték a pálinkát!
(1961. május 5.)
60 éve
Kedves történet Skornyák Ferencről, aki fiatalon kisbíróként dobolta ki Tárnokon a híreket, de a kevéske fizetés miatt pályamunkás lett a vasútnál, ám amikor a település megnőtt, és az újonnan felszerelt hangszóró csak kevés embert ért el, akkor ismét megbízást kapott – ezúttal fizetés nélkül.
„Elüzentek érte, eljött és első szóra mindjárt vállalta. Attól kezdve olyan buzgalommal látta el az ingyenhivatalt, hogy pénzért se csinálhatná senki jobban. Öt esztendőn át mostanáig járta Tárnokligetet, meg Újtelep utcáit, s amíg bírta, ifjonti hévvel verte a dobot: Közhírré tétetik, akit illet… Ám, az utóbbi időben egyre inkább gyengült az egészsége, sőt lassan már a hangja is. Azért mégis csak csinálta.
Most azután az öreg nem vesz többé dobverőt a kezébe. Felszerelték ugyanis a község minden részében a hangszórót. Ma, május elsején szólal meg először Tárnokligeten, Újtelepen is az ünnep hangján és harsogó muzsikával.
Hja, haladunk, fejlődünk, változik a világ. Ezzel azonban véglegesen, társadalmi munkásként is kiérdemesült Skornyák Feri bácsi a kisbíróságból. Nem baj, no! Annál több időt tölthet eztán kis szőlőjében.”
(1966. május 1.)
40 éve
Hosszabb riportban számolt be Tárnokról az újság, megállapítva, hogy nagyon is vonzó település.
„Nem alaptalan a tárnokiak büszkesége. Iskoláikat, óvodáikat, egészségházukat és az ifjúsági házat is társadalmi összefogással építették, s ezek mellett járdát, utat kilométerszámra. Csak magukra számíthattak, mert egyetlen komolyabb gazdálkodó egység sincs a településen. Mindössze öt kisebb üzemrészleg, telephely jelenti az ipart. S hogy ez veszteség vagy nyereség a csodálatosan szép természeti környezetbe települt községben, azt ki döntheti el? A nagy forgalomtól sem zavart – az M7-es és a 70-es út közé zárt – falu nyugalmas csöndje, jó levegője vonzza ide más vidékekről is a végleg, vagy az üdülőszezonra letelepedőket. A halastó környékén szaporodnak a víkendházak és állandóan nagy az igény a házhelyek iránt. A VII. ötéves tervben a Hazatérők útján és az úgynevezett pedagógusföldeknél nyílik lehetőség parcellázásra, utcahosszabbítással.”
Ugyanakkor a pénz Tárnokot sem vetette fel, ám sikerült annyit összegyűjteni, hogy az iskola szépüljön, tornaterem épüljön, mesélte dr. Fodor Dezső igazgató.
„A termeink nem iskola céljára épültek, szűkek. Alakítgattunk, bővítgettünk eddig, így most már nyolc tantermünk van – szétszórtan több épületben, több száz méteres körzetben –, mégis mi vagyunk jobb helyzetben, mert egy műszakban taníthatunk. A 2. számú, tárnokligeti iskolában ugyanennyi tanteremben 17 vagy 18 tanulócsoportot oktatnak. Szóval egy-egy osztálynak mindkét műszakban még tanterem se jut, ezért egymást váltva tornáznak. Tornaterem híján a zsibogóban.”
(1986. május 21.)
Képforrás: Tárnok története és néprajza