Rozbora Andor lett a településünk díszpolgára: a korábbi polgármesterrel beszélgettünk családról, futballról, megvalósult és meg nem valósult tervekről.
Hogy óvatosnak kell lenni az interneten fellelhető információkkal, a mesterséges intelligencia állításaival, arra jó példa lehet, amikor Tárnok rendszerváltás utáni első vezetőjéről, Rozbora Andorról kerestem információkat, hiszen két érdekességet dobott ki egy másodperc alatt a kereső. Az egyik, hogy két cikluson keresztül volt a település polgármestere – a másik, hogy az 1920-as évek végén a tárnoki futballcsapatban játszott. Mondtam is a mosolygó Andor bácsinak, milyen jól tartja magát, ahhoz képest, hogy ezek szerint közel jár a százharmincadik születésnapjához…
„Fociztam én is Tárnokon, de azért nem száz éve, az az édesapám volt, akit szintén Andornak hívtak” – mondta a korábbi polgármester, aki 1938-ban született. Megbecsülendő kort élt meg, és bár a mozgás ma már nehezére esik, beszélgetni vele nagyon kellemes, hiszen csak jönnek és jönnek a régi emlékek.
Rozbora Andor nyolc éven keresztül vezette Tárnokot. Hogy miként került a polgármesteri székbe, az talán a rendszerváltás zűrzavarának is köszönhető, hiszen akkoriban hirtelen sokan váltak politikussá azok közül, akik néhány hónappal korábban még békés civil életet éltek. A gépészmérnöki végzettség pedig éppen erre a békés civil életre adott lehetőséget: nagyon sokat kellett utazni a mezőgazdasági gépek folyamatos vizsgálata miatt, így az öt gyermek nem mindig láthatta édesapját, de sikerült biztos egzisztenciát teremteni. Amire a sport ekkor már nem adhatott lehetőséget, hiszen bár egyetemistaként egy ideig valódi futballkarrierről is álmodhatott, egy tárnoki mérkőzés szörnyű pillanata rövidre zárta a pályafutást. A csúnya lábtörés két hónapig ágyhoz kötötte Rozbora Andort – ennek az volt az előnye, hogy a katonasághoz sem tudták behívni, és az volt a hátránya a hosszú és unalmas gyógyulgatás mellett, hogy az akkori szokás szerint pénzzel kellett megváltania a honvédségi kimaradást.
Amikor a gyerekek már nagyobbak lettek, feleségével Százhalombattára költözött, és a szüleihez jártak vissza Tárnokra, a ház körüli munkában segíteni. A rendszerváltás hajnala ebben a helyzetben érte őket, és úgy döntöttek, hogy visszaköltöznek a szülőfaluba – Rozbora Andor pedig elindult a polgármester-választáson az MDF által támogatott jelöltként, és a hat induló közül nagy fölénnyel szerezte meg a győzelmet.
„Nehéz helyzetben volt a falu, de úgy érzem, sok mindenben sikerült azokban az években előre lépni. Például csak két felnőtt háziorvosunk volt: képzelje el, 3000-3500 páciens jutott mindegyikükre. Sikerült kialakítanunk további két praxist, így 1800 körülire levittük az orvosonkénti betegszámot, amely már legalább közelített az elfogadhatóhoz.”
Nehezebb és bonyolultabb helyzet volt az M7-es autópálya csomópontjának kiépítése. A minisztérium és a tárnoki képviselőtestület is szeretett volna csomópontot, sőt, nem sokkal később a főváros is kényszerhelyzetbe került, mert az új hulladéklerakót Pusztazámoron tervezte kialakítani. Rengeteg tervezés és egyeztetés után úgy tűnt, mindenki elégedett lehet: nemcsak csomópontja lesz Tárnoknak, hanem elkerülő útja és ipari parkja is, továbbá kap 120 millió forintot Budapesttől a hulladéklerakó kompenzálásaként, és a lerakó bezárásáig ötven százalékos szemétszállítási kedvezményben részesül. Ahogy Rozbora Andor meséli, nagy fájdalmára a jónak tűnő megállapodást egy nem várt irányváltás akadályozta meg: Tárnok ugyanis 1998-ban új vezetésnek szavazott bizalmat, gyorsan lekerült a napirendről az ipari park és az elkerülő, de lekerült volna a csomópont is, csak akkorra a főváros már olyan kötbért számolt volna fel, amely miatt mégis meg kellett építeni. Belegondolva a mai helyzetbe, az talán nem akkora baj, hogy autóval nem Érdnél kell felhajtani az M7-esre Budapest vagy a Balaton felé, hanem itt helyben is megtehetjük.
Az egyik legnagyobb terv pedig egy új iskola felépítése lett volna. Miként a korábbi polgármester felidézte, a tanácsrendszer az iskolákat főként a vasútállomás mellé építtette, de ő ezt nem tartotta jó megoldásnak. Ezért egy új, tizenhét tantermes iskolát szeretett volna az Odlúk mellett, a mostani focipálya közelében, ám a váltás miatt ez végül nem valósulhatott meg. Az iskola ügye nagy fájdalom Rozbora Andor számára, hogy nem sikerült megvalósítania a tervet, hiszen ahogy elmondta, akkoriban mintegy háromszáz tárnoki gyermek járt Tárnokon kívül általános iskolába, Budapest, Érd, Százhalombatta mellett még Gárdonyba is.
A sok-sok ötlet, a településért végzett nyolcévnyi hivatalos és sok évtizedes nemhivatalos munka végül jelentős elismerést hozott: Rozbora Andort 2026-ban Tárnok díszpolgárának választották. Az augusztus 20-i ünnepségen a laudációban elhangzott, polgármesteri munkássága alatt rakták le annak az infrastrukturális fejlődésnek az alapjait, amelyre a település a mai napig támaszkodhat. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a teljes telefon-, gáz-, víz- és csatornahálózat kiépítésében, a belterületi utak aszfaltozásának elindításában, valamint egy új óvoda, egy egészségház és egy idősek otthona létrehozásában. Később önkormányzati képviselőként, a helytörténeti értékek kutatójaként és dokumentálójaként évtizedeken át szolgálta a helyi identitás erősítését.
Lassan elbúcsúzunk, Andor bácsi ragaszkodik hozzá, hogy bár láthatóan nagy nehézséget okoz neki, segítség nélkül is felhúzódzkodjon székéből, és az ajtóig kísérjen. Megszokta a problémákat, és megszokta azt is, hogy úrrá legyen rajtuk.
K.Z.
Nyolc év eredményei
Nyolc év, két polgármesteri ciklus 1990 és 1998 között: Rozbora Andor próbált sokat tenni Tárnokért, és bár voltak olyan projektek, amelyeket már nem tudott megvalósítani, számos területen eredményeket mutathat fel.
Büszke arra, hogy sikerült kiépíteni a csatornahálózatot a belterület csaknem felén, és a csatornázott utcákban az utakat aszfaltburkolattal látták el. A felső tagozatos iskolánál sportudvart hoztak létre, az alsó tagozatnak tornaszobát építettek, miközben új óvoda is épült a Templom utcában. Négy felnőtt háziorvosi körzetet alakítottak ki a korábbi kettő helyett, és egy fogorvos helyett már kettő működhetett Tárnokon.
Az akkoriban nagyon rossz állapotú, sáros, mély úttesteket murvával stabilizálták, de összesen 8 kilométernyi út aszfaltburkolatot kapott, a Rákóczi úton és az újtelepi részen járdát építettek. A stabillá tett első világháborús emlékmű mellé került a második világháborús, a közelükben építették meg az 1848-as és az 1956-os emlékművet is.