Kevesebb mint 21 óra alatt futotta végig az UltraBalatont Rebbenszki Gábor. A 34 éves, tárnoki kötődésű sportoló családjától minden támogatást megkap, és legendás edzővel készülhet – talán még keményebb kihívásokra.
És akkor feltűnt a Balatonfüred tábla, majd nem sokkal később a célvonal…
Amit már nagyon vártam, de 210 kilométer után azért ez természetes. Egy óriási álom vált valóra, hiszen évek óta tervezgetem, hogy sikerül egyéniben is lefutnom az UltraBalatont. Csapatban, trióban, párosban ez már összejött – de az egyéni teljesen más. Párosban is nagy a táv, fejenként több mint száz kilométer jut, de ott sok kisebb szakaszra van felosztva, autóval megyünk a váltópontok között, inkább fejben kimerítő, amikor már hetedik alkalommal is arra készülsz, hogy mindjárt el kell indulnod az újabb tíz-tizenöt kilométerre. Az egyéni UB az tényleg mesebeli – azt nem állíthatom, hogy végig megvolt a flow, és minden másodpercét élveztem, de szerencsére túljutottam a holtpontokon.
Melyik volt a legkeményebb szakasz?
Balatonakarattya és Fűzfő között, a 170. kilométertől. Már csak egy maratoni táv van hátra, de éppen ez a baj, még mindig hátra van egy maratoni táv… Akkor tényleg több problémával is küzdöttem, de szerencsére jó kísérőim voltak, akik segítettek a problémákat megoldani, orvosolni.
Ha jól sejtem, ez volt az eddigi leghosszabb futása.
Így van, a csúcs eddig egy 160 kilométeres versenyen volt, ezt most sikerült jócskán túlszárnyalni.
Hogyan lehet felkészülni egy ekkora távra?
Volt rá időm, hiszen tényleg hónapokat fordíthattam a felkészülésre, most nem is indultam az Omszki Ultrán, amelynek ötven és száz kilométeres versenyét korábban megnyertem. Novembertől csak az UltraBalaton volt fókuszban, heti 100-200 kilométereket futottam. Ezúton is köszönet a családnak, hogy ezt elfogadták, mert a hétvégeken azért igen ritkán láttak… És persze kellett egy fantasztikus edző, Maráz Zsuzsanna, aki mindenben segített.
Igazi legendáról beszélünk, hiszen Maráz Zsuzsanna az egyik leghíresebb magyar ultrafutó, számtalan nagy győzelemmel, UltraBalaton-, sőt, Spartathlon-sikerekkel. Törékeny hölgy – de kemény edző?
Inkább anyáskodó típus, aki mindig melletted áll. Kiváló edzésterveket ír, és onnan már az én felelősségem, hogy képes legyek jól teljesíteni.
Az egyéni UB-teljesítés után milyen lehetőségei, még jelentősebb kihívásai vannak egy futónak? Mondjuk éppen a Spartathlon, ami sokak bakancslistás álma?
A Balaton körüli futás ideje 20 óra és 40 perc volt, ez lehetőséget ad egy fix nevezésre a következő két év egyikében a Spartathlonra. Az Athén és Spárta közötti verseny 246 kilométeres, de nem is igazán a táv az igazi kihívás, hanem a szeptember végén is várhatóan hatalmas meleg, illetve a szintkülönbség, hiszen a Parthenion-hegyen 1200 méter magasra kell felfutni. Úgyhogy most még nem tudom, élek-e a lehetőséggel. Ha esetleg nem, akkor is vannak tervek, egy másik megoldás lehet, hogy felkészülök egy 24 órás versenyre.
Talán ez a leginkább monoton futókihívás – egy teljes napig körözni az ezer-ezerötszáz méteres futópályán…
Ez igaz, de ez egyben a kihívás szépsége is, valahol nagyon is érdekelne egy ilyen esemény. Miközben persze nem feledkezhetünk el a terepfutásról sem, amit nagyon szeretek, a 112 kilométeres, 4200 méter szintemelkedéssel járó Ultra-Trail Hungaryt szeretném egyszer nemcsak 16, hanem 15 órán belül is teljesíteni.
Repkednek most a beszélgetésben a kilométerek, a félnapos és egész napos futások. De hogyan indult az egész, miként lesz valakiből ultrafutó?
Konditerembe jártam, így kezdődött minden.
Elég furcsa kezdés…
Igen, de ekkoriban vett rá egy munkatársam, hogy próbáljuk ki a Spartan Race versenyt. Meglehetősen gyors volt a tempónk, mert nyilván a legkönnyebb, öt kilométeres sprintversennyel kezdtük, de ugyanabban az évben jött a közepes super, majd a félmaratoni távot jelentő, 30 akadállyal tűzdelt pokoli beast is. Voltam kint versenyen Szlovákiában és Csehországban is, de rövid idő után kezdtem azt érezni, hogy ebből az egészből nekem a futás az igazi, és így hagytam az akadályokat. Összességében hét éve futok, és 2020-ban teljesítettem az első ultrámat egy ötven kilométerrel.
Éppen kérdeztem volna a kedvenc tárnoki futóhelyeiről, de ezt hallva jól sejtem, hogy amikor itt lakott, akkor még nem futott?
Több mint huszonhárom évig éltem Tárnokon, de valóban, akkor a futás még nem csábított el. Most Budaörsön élek feleségemmel és két gyermekemmel, de gyakori vendég vagyok most is Tárnokon, amikor meglátogatjuk a szülőket és nagyszülőket.
Civilben mivel foglalkozik?
Egy multinál dolgozom logisztikai csoportvezetőként – bizony, ez nem jön rosszul a sportban sem, hiszen a 150-200 kilométeres versenyeken azért nem árt a futó szempontjából, ha minden klappol, és tökéletesen működik a logisztika…
Az egyéni verseny varázsa
Lassan két évtizede az egyik legnépszerűbb magyarországi futókihívás az UltraBalaton, évről évre több tízezer indulóval. Sokan csapatban teljesítik a 210 (korábban valamivel több) kilométert, de a legnagyobb presztízse természetesen az egyéni versenynek van. A 2025-ös verseny abszolút győztese (azaz a férfi indulókat is megelőzve) Mórocza Andrea lett 18 óra 30 perces idővel.
Természetesen nem feledkezhetünk meg Csécsei Zoltánról sem, a tárnoki futó 2021-ben pályacsúccsal, 18 órán belüli idővel győzött az akkor még 216 kilométeres versenyen.
„Hallom a nevem – sírok”
Rebirun – ez Rebbenszki Gábor Facebook-oldalának neve, és az alábbiakban az élménybeszámolójából a befutót idézzük fel. Márpedig a befutóig hosszú volt az út: a hideg, szeles idő alaposan próbára tette a futót, olykor úgy érezte, hármat lép hátra, és csak egyet előre, de a szurkolók mindig erőt adtak, hogy eljusson a végéig.
„Túl a 200 kilométeren, örülök, ez már meglesz. Az összes lámpánk lemerült, megint botorkálok a sötétben. Gyors support a kocsiból, hogy kell a pótaksi. Megyünk, látjuk a fényt az alagút végén. Megfutom a füredi emelkedőt is.
Beérünk a városba, a táblán Balatonfüred felirat. Már könnyes a szemem, már csak a sétányon kell végigfutni, kifutni a város másik felére és vége. Az utolsó méterek már várnak. Hallom a nevem, nem vagyok jelen, sírok. Kezemben a szalag, dupla érem, hogy sikerült abszolválni egy 24 órán belüli kerülést, így azt is kaptam. Nem fáj semmi, már nem kell tovább lépni. Mindenki tapsol. Egy álom, ami megszületett és most 2025. 04. 26-án hajnali 03:40-kor Balatonfüreden 20 óra 40 perc futás után megvalósult. Körbefutottam a Balatont egyedül…”
Kun Zoltán